Beküldte Raya deBonel -
A pár napos szünet oka, asszem, egyértelmű: én se vagyok antiszociális különb, mint az a több milliárd ember, aki karácsonykor alámerül a családi élet, sőt, családi ebédek bugyraiba, és nemigen foglalkozik önmegvalósítással. Mert "...élünk dión, friss kalácson, mennyi finom csemege, kicsi szíved remeg-e?" És hát az enyém, bevallom, remeg.
Azért kifelé jövünk már: ma még egy kalózparti (johohó, illetve spanyolosan yojojo, meg egy üveg rum (ron)!), aztán holnap lézerharc, jönnek a szürke hétköznapok. De amitől mégis olyan szivárványos mindegyik: ma egy éve, hogy...
...körmömet rágva az idegességtől álltam Raméék konyhájában, miközben édesanyja azt fejtegette nekem, hogy én akár normális is lehetek, mert ő is mindig a csúnya férfiakat szerette...
...kint a ház előtt, mint az ördög tollának kupakja, ott parkolt a kis Suzuki, precízen-pontosan 9-kor érkezést szimulálva, bár negyed órával korábban...
..."a palackban túlnyomás uralkodik", a szellem bármikor kiszabadulhat, meséljük a kalózregényt, nehogy szóba kerüljön az a bohózatba hajló trubadúrének, amit hónapok óta folytatólagosan ontunk magunkból, illetve egymásból...
...eeeel vagyunk veszve, Bacardi 2=1 akció van, kalózok isznak, Ramét a vécébe galléron ragadom, és lassan, tagoltan elismétlem neki, hogy ezt az embert én itt, mindjárt...
...és Juegalo Bacardi, játszd újra, rumocska!