Bourbaquis

A koncert után részesei lehettünk egy igazi kasztíliai hagyománynak: a matek szak rituális égésén vettünk részt. Javier volt az informátor, ugyanaz, aki a Russian Redet is a figyelmünkbe ajánlotta. Egy kocsma elől (naná) indítottunk, mindenki szlopálta a VBK-t. Hála figyelmem éhség generálta szelekítv felerősödésének, észrevettem egy bagettezőt, ahol még pont fél óráig tartott a másfél euróért megtömlek akció. A hely érdekessége, hogy a bagettek filmszereplőkről vannak elnevezve. Azt én most meg nem mondom, hogy Frankensteint vagy Marylin Monroe-t ettem, arra emlékszem, hogy Alice James Bondot kért. Asszem kolbász volt benne.

A "felvonulás", ahogy nagyképűen nevezték, úgy húsz embert és egy hungarocell fejet tartalmazott, előbbiek időnként elbődültek, hogy "burbakíííí!" Mint később megtudtuk, ez francia matematikusok egy csoportját jelenti, amely az őt övező tisztelet mértékéből ítélve vagy a calimocho alkotóelemeinek ideális arányát találta fel, vagy azt bizonyította be, hogy a szexuális érintkezés gyakorisága és az egészségi állapot között exponenciális kapcsolat van.

Végül megérkeztünk egy átjáró alá, ahol az egész bagázs körbe térdelt, középre meg elhelyezték a fejet (aminek egy időközben érkezett matematikus testet is kerített). A ceremóniát egy félvér srác celebrálta, két csajjal oldalán. Mi úgy helyezkedtünk el, hogy lehetőleg minél kevesebb legyen velünk szemben a legalább részben józan (ezek az elemek ugyanis időnként leindiánoztak minket pusztán azért, mert nem mutattunk hajlandóságot csatlakozni). Egész megdöbbentő látvány volt például egy megtermett, szakállas, göndör hippihajú pasas, akinek minden mozdulatán látszott, hogy már az ő idejében is a rituálé lelkes látogatója volt. Tanár volt a szentem.

Na és akkor elkezdték. Húszperces litánia következett, könyvből. Amennyire értettem az üvöltést, különféle entitásokat sorolt fel a sötét mágus, erre azt kellett válaszolni, hogy "blabla pro nobis", azt alig hiszem, hogy szabályos keresztyén "ora pro nobis" lett volna, másra viszont nem merek tippelni. Időnként más fakultásokat is megemlítettek, amelyre a reakció tökéletes uniszonóban ordított, az évek során letisztult káromkodás volt. Komoly, veretes tradíciót láthattunk.

Amelynek része a rideg külvilág könyörtelen beavatkozása is. Először a legközelebbi diszkó két verőembere jelent meg (Alice-szal próbáltunk nem röhögni, az egyik biztos azért vágott egy igen morcos vérfarkasra emlékeztető arcot, mert neki senki nem mondta, hogy csak az egyik fajta fehér portól lehet pörögni, a másiktól (gy.k. proteinpor, tömegnövelő meg miszar, ahogy Forrest Gump mondta eredetileg) szabályosan hegyes dudái nőnek az embernek, továbbá a csuklóját nem fogja tudni a csípője 30 cm-es körzetébe hozni), közölvén, hogy kuss legyen egy pillanat alatt, mert a diszkóba már így se mehetünk be, ha pedig kiderül, hogy nem is matek szakosok vagyunk, akkor még meg is vernek. A félvér srác, aki valamennyire eszénél volt, megnyugtatta őket, hogy három perc, és azt is halkan, majd mikor elmentek, közölte, hogy ugyanaz a forgatókönyv, csak kicsit lejjebb már a bellel.

A  következő konfliktus a rigorózus és pacsirtaéletmódú felnőttvilággal akkor történt, amikor eljutottak a végső fellángolásig (voltak előzmények: a guru például közösülést imitáló mozdulatokat végzett két bájos asszisztensével, amit aztán az exhibicionisták a kör közepén ismételtek meg, miközben a "chiki-chiki, praka-praka" mantrát mondogatták). Megjelent egy egész konszolidált pasas azzal, hogy ez a tűz itt a lakóövezet közepén, a házak alatt nem az isteni szikra hatására gyulladt meg, és talán vinnék ki innen a lángoló szent Bourbaquis-t, még mielőtt jön a rendőrség, akit egyébként már úgyis kihívtak a lakók (magánvéleményem: ez hülyeség, mert így mindenki elmenekül, Bourbaquis meg marad, mint Szahara az ebek távozása után). Persze az égő bábuval sokat nem tudtak tenni, úgyhogy tényleg menekülőre fogták (szégyen a futás, de hasznos alapon karon fogtam Alice-t, ne már pont minket csukjanak le a részeg matekosok helyett). Egy felzavart lakónéni hozta utánunk a még mindig füstölgő maradványokat, de amúgy megértő volt a lakóközösség. A zsaruk tényleg jöttek, de amennyire láttam, semmi nem történt.

Nem tehetek róla: ha ilyet látok (mármint nem részegen szexuális motivációjú mozdulatokat vagy bulira érkező rendőröket), előbújik belőlem a szociálpszichológus. Nagyon-nagyon tetszik, hogy a spanyoloknak ilyen hagyományaik vannak. Ez bezzeg kulturális világörökség (vagy csak felcseréltem két betűt).