Beküldte Raya deBonel -
Mit ettünk ma?
Turistamenü. Hardcore városnézők nem ülnek be étterembe, tíz euróért pacni kajákat kóstolgatni. La Baguetina, Boquatta, Subway, ami adódik, fogd meg és fuss. Még a McDonald'sba is befanyalodtunk.
Mit fanyalodtunk! Kábé az éhhalál küszöbén álltunk, amikor Agathe csak úgy futólag megemlítette, hogy tulajdonképpen léteznek ilyen kis szendvicsek marhahúspogácsával, sajttal, szezámmaggal meghintve, jó zsíros sült krumplit adnak hozzá... ennyi elég is volt. Rohantunk a mekibe.
Egyszer ettem még "Capritx francés"-t, amiben alighanem mustár lehetett, de arra nem emlékszem. Volt ugyanis a Ramblán szerencsére egy Carrefour (ami itt kb. a CBA szerepét tölti be, magyarul lehet benne kapni a hagyományos spanyol konyhához nem elengedhetetlenül szükséges hozzávalókat is), ahol potom áron vettünk három liter Sangríát. Hajnali kettőkor indiánszökellésben táncoltunk végig a Plaza Catalunyán, csak Agathe azt mondta rá, hogy a Holdon járunk (alighanem végül ezzel a mondattal sikerült elijeszteni a gyanús külsejű mexikói bevándorlókat is, akik tüzet kértek...). Na, ezek után estünk be ismét a kapitalista hájoligarchia eme fellegvárába. Ketchuppal ettem a sült krumplit. Jobb az ilyesmit feledni.
"Ki ír még?" "Én magyar vagyok!"
Viszont soha nem feledem azt az isteni pizzát, aminek a minőségéhez ugyan a farkaséhség is hozzáadott, de egyébként se volt utolsó. Ugyanazon a helyen igazi olasz fagyit is ettünk, továbbá Agathe kapott egy olyan forró csokit, hogy pudingnak is beillett volna.
Egyszer becsábultunk egy churreríába. Ha valaha lehetőségetek adódik... a csíkosat válasszátok, és ne kérjetek rá cukrot. Brr... mintha homok ropogna az ember foga alatt.
Hosszasan szemeztem továbbá a Starbuck's heti ajánlatával, a Dark Cherry Moccával, és végül az is megvolt (mmm...). A legutolsó, bár inkább vicces, mint megrázó élmény pedig egy kebaboshoz és egy korsó forró sangríához kötődik. (A gyrost itt shawarmának hívják, de ez nem lényeges.) Békésen iszogattunk, mikor észrevettük, hogy már csak negyedórácska van hátra a többiekkel való találkozásig. Magyar vagyok, és turista, amit elém tesznek, azt megiszom. Neki is láttam, ám egyszerre az asztalra pottyant egy csótány. Sikoltozni kezdtem, Owen hosszas küzdelem után vérét (vagy mije van neki??) vette, de rögtön fel is ugrott, hogy ő itt köszöni szépen, nem szeretne tovább. Gyorsan felhörpöltem hát a maradékot. A reptéren minden útitársam rajtam vigyorgott, olyan piros voltam, mint amilyen pirosak ezek majd lesznek:
Ugye, hogy úgy néznek ki, mintha élnének? Na, ezek itt tényleg élnek.
