Beküldte Raya deBonel -
Amit akartam látni, de nem sikerült:
1. Font Mágica. Erről képem sincs, mert sötét volt és kihalt és lehangoló. Olyan csalódott voltam. Ez valami nagyon szép zenés-fényes szökőkút-performansz, elvileg hétvégente játszik. Legalábbis akkurátusnak tűnő internetes forrásom szerint. Aztán szombaton elkényelmeskedtük, hogy majd holnap. Vasárnap pedig csak a rideg tábla fogadott, mely szerint télen csak péntek és szombat... Nem baj - morogtam zárt fogsoromon át - legalább lesz ürügyem visszajönni. És közben alig remegett az öklöm.
2. Tibidabo
Na, ez egy vicces hely. Egy hegyről van szó voltaképpen, ahol van planetárium, magas torony, nem olyan magas torony, katedrális, vidámpark meg amit akarsz minden. Csak épp a sikló novemberi hétköznapokon 16:15-kor leáll. Nem mintha hétvégén később sötétedne, de úgy látszik, olyankor alakul ki kritikus tömeg. Persze hogy mi 16:35-kor értünk a sikló aljába...
Nemá', harmadik napja regélem nekik, hogy ez milyen királyság, ötszáz méterről látni le a városra. Uccu neki, elindultunk gyalog. Úttalan utakon kaptattunk felfelé, ismerkedtünk az ír angol furcsaságaival ("Are yi ri'dder?", "Starry wha'?", "Top of the morning to ye'" és társai), miközben szép lassan ránk esteledett. A torony csúfondárosan dobálta rögzítőköteleit, térerő sem volt, és fogalmunk se volt, merre vezet az az aszfaltos út, ahova végül kilyukadtunk... semmi izgalom: a sikló aljába vezetett. Úgyhogy mondhatjuk, hogy eltévedtünk Barcelonában. Hurrá. Ettől még nem jutottam fel a Tibidabóra.
Ennyire jutottunk közel.