Vusss!

Pár hónapja, hirtelen felindulásból beneveztünk erre a hamburgi történésre, holott a salsatudásunk kimerül egy kezdő I. kurzusban fejenként, és ez még csak az egyik fajta, mert van legalább tíz. A leonbergi már a zumba említésétől is ideges lett, azt hitte, az is egy latin tánc, amit meg kell tanulnia.

Spicarium és Wurstsalat

Komolyság van itten, kaptam saját kulcsot meg biciklit. Ez utóbbit kihasználva tegnap elmentünk a viccesen "brémainak" nevezett Spicariumba. Ez egy régi raktárban üzemelő tengerészeti múzeum, és az a raktár pont azért van ott, mert onnantól felfelé a Weser már évszázadok óta túl sekély a hajóknak, és addig is tenni kellett valahová az árut, amíg megjön érte a lapos bárka. Ha valamit érdemes kétszer átrakodni inkább, abból sejthető, hogy nincsen közel. Térkép szerint 22 kilométer, de szerintem ők nem számolták bele az útépítés miatti tereléseket és a kötelező pár eltévedést.

I'm a Ken boy

Itt emlékeztetnék megint arra, hogy a leonbergi 2 farmernadrágot és 1 pár cipőt hozott a kapcsolatunkba. Bár azóta sokat fejlődött, a nyári cuccok valahogy mindig kimaradtak. Rostockban ugye mindegy, Pesten meg valószínűleg engem se érdekelt, hogy ő mit hord, most viszont úgy érzi, mintha végre valami kulturálisan pezsgő városban élne, és kifejezte rövidnadrág, továbbá szandál iránti igényét.

A huge cojones Tichu története

Éppen háromnapos vakációmat töltöm Strasbourgban a kimerítő MY-Camp közepette. Ez olyasmi, mint a magyar Mensa-tábor, csak 9 napig tart, a korosztály 18-35 közötti, nem iszunk annyit, a helyszín pedig nem a szocreál vendéglátóipar egyik zászlóshajója, hanem idén épp egy bretagne-i hotel a tengerparton konkrétan rajta. Ennek persze megvan az a hátránya, hogy Amszterdamból például 13 óra kocsival, de még ez se zavart nagyon, a jó társaságnak köszönhetően.

Tessék mondani, most melyiknél tartunk?

A kettővel ezelőtti hétvégén Párizsban voltunk, és nem azt mondom, hogy nem akartunk többször szakítani, de mégis az Eiffel-tornyon veszekedtünk (szó szerint és átvitt értelemben is), bort ittunk a Szajna-parton, Berthillon-fagyit ettünk meg ilyenek. Bagett.

És hát a leonbergi még mindig tud vicceseket mondani.

- Mi az abszolút bizalom? Amikor két kannibál orálisan kényezteti egymást.
- Az nem bizalom, hanem kölcsönösen biztosított megsemmisítés.

Szösszenetek a leonbergi irodalmi tevékenységéből

Mint ma rendrakáskor kiderült, a leonberginek a konténerhajón töltött év alatt fejlődésregényt hajózási témájú esszéket kellett írnia, amit kissé berzenkedve ugyan, de meg is tett. Most következik a berzenkedés, értő fordításomban.

Bevezető bekezdés az összes iromány elején:

"Az STCW, a német szabályozás vagy micsoda értelmében a M... I.... konténerhajó fedélzetén történő tartózkodásom alatt, a képzésem részeként dolgozatokat kell írnom arról, ami itt zajlik."

Pár kósza idézet:

B@szódjál meg, SNCB!

Ez a belga MÁV. De még olyanabb. És ma még örüljek, hogy se sztrájk volt, se két centi hó, mert akkor már ki se jutottam volna Hágából. Ehelyett gyanúsan jól ment minden egészen addig, amíg - ó, milyen ismerős ez a német vasútról - nyílt pályán, látszólag indok nélkül, meg nem álltunk. Aztán bevánszorogtunk még valami mucsai kis állomásra, de a mozdonyvezető bocsánatkérő hangját hallva már lehetett tudni, hogy gáz van. Kétszer próbálták újraéleszteni a motort, sikertelenül.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio