Strasbourgi fetrengős

Ez lehetne akár valami pajzán néptánc is, de inkább a plenárisos kedvenceimet osztom meg veletek.

- X és Y képviselők megzavarták az ülést, ezért megfosztjuk őket tíz napirendjüktől...

(Az elnök megkéri az olasz képviselőt, hogy ismételje el egy perce tartó, rémesen elhadart hozzászólását, mert nem működött a német tolmácsolás)
- Tökönszúrom magam - jelenti ki rezignáltan toronymagasan művelt, gyönyörűen artikuláló, szelíd és intelligens kollégám.

- Pospisil úr kap szót... NE RÖHÖGJETEK! - sziszegte Adélka némítógomb mellett immáron hatodszor.

Nem döntés kérdése

Egyfelől annyi dolgom van, hogy ki se látszanék alóla, ha mindet komolyan venném*, másfelől kezdek annyira kiégni, hogy csak egyik éppenhogyátcsúszós jegytől korcsolyázok a másikig, és remélem, hogy közben elmúlik. Egyfelől végre tényleg rendes barátaim vannak itt is, másfelől nem tudom rászánni magam, hogy olyan állapotba hozzam a lakást, hogy meg is hívhassam őket.

Az üdülőpart-szindróma

Ezt a kampányt azért indítottam el, hogy ugyanabban a városban (vagy annak agglomerációjában, ie. ahova megy busz) ne legyen két azonos nevű utca. És nem, a "van", illetve a "van der" beszúrása ne számítson különbségnek. Egyébként Joris van Spilbergen édes anyukáját csókoltatom.

Derűs, de viszonylag kevéssé informatív beszámoló az életemről

Címkék: 

Már panaszkodik a Jóanyám, hogy alig blogolok, nem mintha nem beszélnék meg vele mindent részletekbe menően a Skype-on, de úgy látszik, szeretné, ha leendő unokája egyszer majd kényelmesen, egy helyen elolvashatná anyukája minden csetlés-botlását 2007-től kezdve.

Átlag

Azt mondják, mindenki a hozzá legközelebb álló öt ember átlaga. Na szépen vagyunk. Komolyra fordítva a szót: honnan lettek nekem egyáltalán barátaim?

Ahonnan másoknak, gondolom, véletlenül, egymás mellé voltunk kényszerítve az iskolában vagy edzésen, és úgy maradtunk. Itt van még az a nehezítés, hogy már jó pár éve annyira kicsi a merítésem, hogy nem válogatok, örülök, ha akad valaki egyáltalán, aki nem papírember*. Brüsszelből az egy Szöszke volt ilyen, itt Hágában meg úgy néz ki, a Gyapjas lesz a sonderbarátnő**.

Háládatos vinnyogás ismét

Mindig van min parázni, de rendszerint azért összejönnek a dolgok. Időrendi sorrendben a nyárutó nagy megúszásai.

1. Nem lettem se cukorbeteg, se rákos, se terhes. Csak mer' ezt mind meg kellett nézni.

2. A Mensa-tábor ismét megnyugtatott afelől, hogy bizonyos dolgok ugyanott folytatódnak, ahol abbahagytuk. Kis feszkó, elnökjelölt- és tartásdíjvita, hosszútávú pályakerülés, házi sör, szatymazi rettenetes, ipari mennyiségű bor, kedves, sokszeplős szobatárs (nem a leonbergi). Az utolsó pillanatban összedobtam egy PowerPoint karaokét is, zajos sikerrel.

Gazdag multimédiás tartalom

Ide már szinte hazajárunk, bár a sátrazás nekem viszonylag új élmény. Külföldi ismerősöket szoktam azzal elképeszteni, hogy én a Szigettől 10 percre nőttem fel (biciklivel), ezért amíg a leonbergi tavaly elő nem állt azzal a bolond ötletével, hogy ő a teljes fesztiválérzést át akarja élni, porral, zuhanyzós sorban állással, dögmeleggel, 800 forintos kávéval, nekem eszembe nem jutott volna, hogy ne Jóanyámnál aludjak. Idén sikerült mindenkit megdöbbenteni azzal, hogy kedvesem is inkább a légkondira, sörrel és lecsóval jótékonyan megtöltött hűtőre és korlátlan zuhanyra voksolt.

Pszichecinikus beszámoló Ozoráról

Egyszer az életben ezt is látni kell - gondolta Desirée, és ebben kénytelen voltam vele egyetérteni. A leonbergi meg csak jött, ahogy szokott. Nem voltunk túlinformáltak, ami azt illeti, én nem ismerek Magyarországon senkit, aki már járt volna ott. Így aztán azt se súgta meg nekünk senki, hogy ide érdemes lenne legalább egy gázfőzőt, egy asztalt, székeket, de lehetőleg aggregátort, sörsátrat és lampionokat is hozni. Én még abban se voltam biztos, hogy alkoholt szabad vinni a kempingbe, pedig minket még a spricnis ventilátorok előtt pózoló zsaruk se állítottak meg.

És akkor most üssetek!

Hetek óta rágódom ezen a menekült- meg kerítésügyön, nem bírom nullára redukálni a kognitív disszonanciámat azzal kapcsolatban, hogy van a kormánynak egy intézkedése, amit nem tartok egészen rossz ötletnek. Disclaimer: szívtelen, elkényeztetett, fővárosi műértelmiségiből kivándorolt butaliba vagyok, továbbá még rasszista is és a gyerekeket is utálom, ezeket fölösleges kommentbe beírnotok.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio