Note in a bottle

Ja, és pillanatnyilag furcsa zajok jönnek a lakás minden oldaláról, hol a radiátort kaparja valaki (talán morzéban akarja közölni velem, hogy elárasztották a lakást a békaemberek, és ő már fuldoklik a nyálka alatt, ikrákat köpköd ütemre a melegvízcsövek felé, reménykedve abban, hogy valakihez legalább eljut... ti-ti-ti, tá - tá - tá, ti-ti-ti, ti-ti marhák, hát-tá-tá nem halljátok, hogy ti-ti-tízezren vannak??), hol az ajtót bizergálja. Félelmetes így, Carlos nélkül itt lenni.

Táp

Tegnap Gerdáéknál voltunk, úgy gondolom, kötelességem megosztani olvasóimmal azt a kulináris csodát, amiben részünk volt. Bográcsban főztek tárkonyos vadragulevest, sok zöldséggel, álnokul rágnivaló husikkal. Második fogás: sajttal-sonkával töltött göngyölt husi, tejszínes-sajtos mártással, rápirítva, fetás-hagymás paradicsomsalátával. Desszertnek pedig tiramisu.

Tulajdonképpen merénylet egy fogyókúrázó ellen, de valahogy mégsem éreztem a szokásos post-eating remorse-t. It felt just right.

Bitter Külker

Megérkezett a Manu Chao jegy, a szakfordító szakirány miatt is csak három tárgyról maradok le, és ez még a tanárokat sem érdekli ("néha, a nagyobb jó érdekében, áldozatot kell hozni", mondta a fáraó az Egyiptom hercegében, miután elmagyarázta a fiának, miért kellett lemészároltatni a zsidó gyerekeket, és utána megörökíttetni a történetet a palota falán). Nincs baj, miért vagyok hát szomorú?

Közt.Öszt.

Ma voltam másodszor és utoljára a Külker évnyitóján. Csak elsősök szoktak menni, én is csak azért, mert megkaptam a Köztársasági Ösztöndíjat, Hiller István személyesen kaparta alá.

Hosszú és unalmas beszédeket hallgattunk, mindenki, széles nyelvcsapásokkal, csontig, nedves altájékkal távozott a rektor, a rektor emeritus, a dékán asszonyok, a dékán úr és az Európai Unió. Utána díjat kapott néhány tanár, meg ugye mi, a névre szóló székeinkkel együtt. Carlos és Jóanyám ott izgultak mögöttem két sorral, Jóanyám még fényképzeni is megpróbált.

Békés csabai hétvége

Elkísértem Carlosomat szülővárosába. Ahogy attól tartottam, annyi húst kellett (szó szerint) megennem, mint máskor egy hónap alatt. Itt a városban eléggé hozzászoktam a reformkonyhához, úgyhogy már el sem tudtam képzelni, hogy vasárnapiebédel az egységsugarú (c/o Mizsa) magyar. Hát így: húsleves, csirkepörkölt, tészta, sütemény. Jól ráérzett a Norbi a piaci résre, mert igenis vannak, akik nem röhögik körbe a light pacalt és sült csülköt.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio