Latolgatás

Most épp semmi probléma nincs az életemben. Ha mást írok, akkor túlreagálom.

Pont ezért nem tudok írni sem. A kreativitás mindig a fájdalomból táplálkozik. Vagy legalábbis a szimpatikus hatásból. Én most akár el is heverhetnék. Azért persze nem teszem. Jóanyám azt mondta, majd ha Carlos elmegy egy hónapra (na ez, például, probléma lesz), akkor randizgassak össze-vissza, és ha visszajön, akkor majd lesz dilemma.

IVVH

 

Egy palettányi szép színes felhő

 Isten, vagy valami hasonló (IVVH) megjelent nekem. Szadáról visszafelé jövet kanyarodott elém. Hogy egész pontos legyek, egy Opel képében. Elég összeszedetlen jármű volt: a hátsó ablaktörlő félig fenn maradt, a lámpája nem égett, ráadásul alig gyorsult.

Hoki! Hoki! Hoki!

A jéghoki nem népszerű sport, pedig nézni sokkal jobb, mint részt venni benne például a focit, de írhattam volna a Forma-1-et is. Ez is ugyanolyan férfias, ráadásul több minden tud benne eltörni, mint amott.

Az Újdonsültnek és nekem is nagyon megragadta a fantáziáinkat a hatalmas jégolvasztó gép, ami minden harmad előtt végigsöpörte a pályát. Olyan volt, mint egy nagy kuvasz orra, csíkokban szimatolt végig. Stresszmentes állás, nagyjából amilyet Robert Fulghum elképzelt magának: csiszold a jeget simára.

Bolond breakes

A rómaifürdői HÉV-megállóban van egy bolond, aki délutánonként ott gyakorol. Kihoz egy magnót, sisakot, rosszabb időben egy inget is, és breakel. Néha rosszalló hajlamú öregek mennek oda hozzá, de nem szólnak, csak keresztül-kasul sétálnak a gyakorlóterén. Nyáron csatlakoztak hozzá gyerekek is, akik sokkal jobban csinálták, mint ő. Én szeretem nézni.

Úton

"Tízkor mentem el otthonról. A gyomrom még mindig nem volt rendben, hiába anyám kekszei. A világ esőtől fénylett, bennem pedig folyamatosan feszült és kiáltozott valami: "Menned kell! Indulj útnak!" Hévre szálltam a belváros felé. Elveszett, öreg lelkek ültek mindenhol, én meghúzódtam a peronon, és kibámultam az aszfaltszagú, szürke Budapest esős napjára. Arrafelé tartottam, ahol semmi újat nem fognak tanítani nekem, csak azt, amit már eddig is tudtam: azt, hogy nem tartozom közéjük, mert én a féktelen Nyugat vad gyermeke vagyok..." Bocsánat, belefeledkeztem Kerouacba.

Szerválok

Szervál lettem. Ha most teniszre gondolsz, akkor gonosz ember vagy, mert megöltél egyet egy veszélyeztetett fajból.

Így néz ki:

Kölyök szervál
Az úgy volt, hogy tegnap a Rózsában elmenekültem a kockázók közül, és Tudor odaült hozzám. Aztán azzal kezdtünk szórakozni, hogy állatokhoz hasonlítottuk egymást. Én azt se tudtam, hogy ez a kis tündérbogár itt micsoda.

Aranyszőrű tigrisem

Ezt a bejegyzést már annyiszor elkezdtem és kitöröltem, hogy már fogalmam sincs, mit akartam írni.

Tegnap Olgával MSN-eztem egy kicsit. Megbeszéltük, hogy nekem a pasizásnál az a hendikeppem, hogy van pasim, neki meg az, hogy nincs (illetve...). Én így is kapós vagyok valamennyire: ma a Nagy Fehér Főnök fog értem jönni és elszállítani a kisautómig (a kettő közötti rész, remélem, publikusnak fog számítani), péntekre pedig az Újdonsült hívott el jégkorongot nézni. Hm. Csak abban bízom, hogy nem a tévében akarja nézni.

Lazulás

Valahogy kezdek fellélegezni. Mégsem lesz ez annyira durva, mint gondoltam. Már egyébre is jut időm, mint beadandókat gépelni vagy cikkgyűjteményeken agyalni. Az ember megszokja, hogy három feje legyen.

Este epiláltam formás lábacskáimat, mert már jetiszerűen szőrösek voltak.

Note in a bottle

Ja, és pillanatnyilag furcsa zajok jönnek a lakás minden oldaláról, hol a radiátort kaparja valaki (talán morzéban akarja közölni velem, hogy elárasztották a lakást a békaemberek, és ő már fuldoklik a nyálka alatt, ikrákat köpköd ütemre a melegvízcsövek felé, reménykedve abban, hogy valakihez legalább eljut... ti-ti-ti, tá - tá - tá, ti-ti-ti, ti-ti marhák, hát-tá-tá nem halljátok, hogy ti-ti-tízezren vannak??), hol az ajtót bizergálja. Félelmetes így, Carlos nélkül itt lenni.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio