Parara, parara

Elmentem Jóanyámmal a híres Feri atya előadására, és az öreg javára írom, hogy nem éreztem úgy, hogy többrendbeli fuldoklás fogna el, ha valaki keresztet vetne rám.

Azért voltam "térítésre alkalmas lelkiállapotban" (by lacika), mert megint sikerült egymást félreértenünk Jóanyámmal. A probléma ott van, hogy mindkettőnknek nagyon éles a hallásunk és nagy jelentőséget tulajdonítunk a hangsúlynak. Egy normális családban így hangzik el egy beszélgetés:

Terepmunka

A vasárnapról még illene beszámolnom. "Dolgoztam", vagyis listát írtam arról, mi mindent kéne megcsinálnom, aztán nekifeküdtem, és... másfél óra alatt végigszaladtam 15 tevékenységen, amelyek között olyan hihetetlen komplexitásúak is voltak, mint "jelentkezőlista aktualizálása és továbbítása", "cikkgyűjteményt ragasztgatni" és hasonlók.

Az Úr napját szenteld meg

Helló, helló. Nem tűntem el.

A hétvégém tervszerű kirohanásokból állt. Szombaton Bolyaiban voltam, a Tízezer napot néztük. Megint a kanonizált művészet egy szép példája: aki azt mondja nekem, hogy felhőtlenül élvezte ezt a filmet, az hazudik, viszont kiművelt emberfők egy kis csoportja eldöntötte, hogy ez márpedig kultúra, a mindenségit neki. Így aztán ránk hárul a felelősség, hogy megtaláljuk benne a mélyben rejtőző értéket.

Másnapom hiteles krónikája

Teljesen úrrá lett rajtam a Kerouac-fíling. Kitartó próbálkozásom eredményeképp kezdi felütni a fejét az életemben az a fajta ragged, exstatic joy of pure being, amit Dean Moriartyban mindig is irigyeltem. Például egyáltalán nem bánom, hogy alig aludtam és a világ, ha nem is forog már, de még egy kicsit ingadozik. Azért nem bánom, mert tegnap olyan igazi jó afterparty volt.

A neandervölgyi kulcstáros

Mekkorát csalódtam! Nem is gondoltam leírni, elvégre most olyat játszunk, hogy vidámak és pozitívak vagyunk, én meg a keresztem. Csak épp az imént azt tanították, hogy ebben a mai cyber-világban az ember egyetlen blogbejegyzéssel is úgy eltéríthet egy márkát, egy reklámot, akármit, mint iszlám fundamentalista az American Airlines részvényárfolyamát. Hát én most bizony hogy eltérítem a márkáját annak az embernek, aki a Külkeren a kulcsokat adja a szekrényekhez.

Hakuna Matata

Tegnap egy jót próbáltunk, csak kár volt, hogy Tibi a végén elrontotta azzal, hogy ma még találkozik egy énekes csajjal. Kíváncsi vagyok, mit fog neki mondani. "Tudod, van már egy másik lány, annyira jól nem énekel, hogy egyedül kiálljon, de nem akar másik énekest, úgyhogy te vokálozni fogsz, ha ez neked oké, érted, majd még kialakul..." szóval beszél, ahogy ő szokta?

Dummies

Sárga dummy-kAzt álmodtam, hogy a világnak vége van, az emberek eltűnnek, és akkor előbújnak a romok közül a dummy-k. Azok, akiket az Euro-NCAP tesztekben törtek össze.

Előjöttek, és körülnéztek.

Kimentek a piacra, ahol még csak félig rohadtak meg a gyümölcsök. Felvették a kosarakat, válogatni kezdtek. Kicsit még mereven mozogtak az ujjaik, hiszen nem erre tervezték őket. De a következő generáció már jobb lesz.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio