Mi van, tehát mi van?

Ma meg tegnap is voltam aerobikon. Ezek olyan típusú órák, hogy időnként az edző is megáll, és eltünteti a hullafoltjait. És jó tett helyébe jót várj: Polcz bácsi később fogja kezdeni az órát, ezért most van időm feljönni ide. Nehogy már elvadítsam az olvasókat csak azért, mert az egész hetem egy hatalmas gólyafosvalcer Budapest fölött.

Trükk

Komolyan, ki fogok találni valami incentive-et a hétvégi olvasóknak. Mondjuk, szombaton 0:00-kor felteszem azt a képet, amin XX kromoszómás ismerősömmel vadul csókolózunk, vasárnap 23:59-kor pedig leveszem. Na, lesz látogatottság?

Debrecen

A cívisvárosban jártam ismét: immár elmondhatom, hogy átlagosan tízévente egyszer elmegyek (gy.k. idén már kétszer voltam). A Bolyai "szombatonsemalszol" Műhellyel mentünk, szigorúan kulturálódni, vazze. Fél hatkor keltem. Fuj. Ha valaha MÁV-val akarnék vidékre menni, fogjatok le, légyszi, és tuszkoljatok be a Gyöngybe, akárhogy is tiltakozom!

Japán zh

Tegnap úgy írtuk meg a japán zh-t, ahogy a PotC 2-ben Elizabeth, Pintel és Ragetti két karddal kinyírt egy teljes tropicariumot: mindig kiabált valaki segítségért, csak nem azt, hogy "sword!", hanem hogy "iremasu" meg "nakaga vagy nakereba a nyolcas?", a többiek meg hajigálták felé, nem a kardot, hanem a szavakat. A titkárnő meg mosolyogva nézte, és néha ránk szólt, hogy ne ilyen hangosan, mert meghallják a folyosón.

 

Így könnyű...

Vers nekem

A pa-sas írt hozzám egy verset. Ha már erre is húsz évig kellett várnom, mikor lesz a kezemért verekedés?

Nagy a kísértés, hogy idemásoljam, de már így is pirulok, hiszen valószínűleg olvassa majd ezt is... mindenesetre szép vers és az van benne, hogy milyen könnyű engem megtalálni az interneten. Ez sem lenne, ha Kovács Annának hívnának...

Mood Media

Kellően szűk szemrésekkel érkeztem a reklámos órákra, de nagyon hamar elkezdett dobogni a szívem. Most már tudom: azért kellett elolvasnom SK A jó tanuló című borzalmát, hogy ismerjem a "rendkívül jelentős" kifejezést. Ezt ő arra mondja, amikor egy gyerek rájön, mi az, ami az élete sava-borsa, amiből szerencsés esetben akár hivatás is lehet. Sajnos a kisregény egy olyan fiúról szól, akinek a náci haláltáborok jelentik ezt az élményt. És akárcsak ő, én sem hittem, hogy tényleg létezik Rendkívül Jelentős, amíg nem szembesültem vele magam is.

Víg napokat élünk

Vidám napokat élünk. Tegnap tartotta Mizsa a szokásos november 7-i bulit, a felebarátját a csalánnal intim kapcsolatba hozás szép gyakorlatából kifolyólag nem nála, hanem ún. Zumúnál. Igyekeztem illően vörös lenni: piros felső és pulcsi, vörös körmök, vörös toll a fülembe', sőt, még a hajamat is beszíneztem. Ez utóbbinak látható nyomai nem, vagy legalábbis csak alapos szemrevételezés után voltak.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio