Az én princípiumom

Ebben a tehetségesfiatalok programban, amiről az ismerőseim rendre megkérdezik, hogy én gondozok vagy engem gondoznak, mehetünk ötször coach-hoz. Mindenki ugyanahhoz. Én is mentem, miért is ne. Azt akartam vele megbeszélni, hogy eddig ugye volt egy darab szakmám, amire viszonylag rája születtem, de ha valami mást akarok csinálni, azért kábé mindenhol küzdeni kell, és hogy döntsem el, hol küzdjek, ha egyik irányba se húz erősebben a szívem.

Ehhez képest az ötödik alkalomra eljutottunk odáig, hogy engem azért unnak meg az emberek, mert nem adok nekik érzelmi kapcsolódási felületet, és ha nem tanulok meg a gyenge, törékeny, lágy (sic) női énemmel nyitni, akkor sose fogok egy erős férfit bevonzani, aki mellett megélhetem a női princípiumot (sic). Az eszemmel villogjak a munkahelyemen, a női identitásomon kívüli részeimet meg éljem ki a hobbimban meg a barátaimmal. Annyira elszorult a torkom, hogy el se bírtam neki magyarázni, mi az összefüggés a nemek szerinti nevelés meg aközött, hogy egyre több "nőket a tudományba" meg "coding for girls" programot kell indítani.

Persze ilyenkor mindig megkísért, hogy és mi van, ha igaza van, de akkor beszélek a Vis maiorral, aki egyrészt nihilista, másrészt zárójelformájú gödröcskéi vannak, meg Jóanyámmal, és onnantól már csak csúfolódni tudok ezekkel a hülyeségekkel. Mert persze hogy szeretnék lassan én is családot meg minden, de ha ennek az az ára, hogy le kell mondjak a maghiedelmeimről, akkor inkább leszek macskás néni.

Hozzászólások

"Mert persze hogy szeretnék lassan én is családot meg minden" - sokáig én is így gondoltam, és rengeteget őrlődtem amiatt, hogy majd szeretnék gyereket, de most még nem, mert annyi minden másra vágyom az életben... Aztán eljött az a pont, mikor be mertem vallani magamnak, hogy nem igazán nekem való az anyaság. Azóta sokkal felszabadultabb vagyok, egyszerűbb terveket szövögetni, kevesebbet aggódom a jövőm miatt. Csak a környezetem kotnyeles kérdéseit kell időnként hárítani, de ez még mindig jobb, mint a társadalmi nyomás hatására vállalni egy gyereket, akit nem szívből akartam.
Ha te tényleg családra vágysz, nem lebeszélni akarlak róla, csak ez a fél mondat a perszével pont olyan volt, mint amiket én is hajtogattam pár évvel ezelőttig.

Tehát nem az zakatol, hogy mindenáron gyereket, hanem párt, és vele együtt majd gyereket. Olyan emberrel már most se jönnék össze, aki ezt kizárja. Azt gondolom, hogy találnék örömet az életben akkor is, ha nem sikerülne a gyerek, de öregkoromban rosszul érezném magam, hogy ez kimaradt.

Ha már erre jártam, Boldog új évet is kívánnék a blogarinámnak, meg mindent! Remélem jól buliztál!

Kicsi Raya, ez a macskás néni kép, most kissé megriasztott, így a magam részéről és saját tapasztalatból csak anyit fűznék a témához, hogy amíg egy barátságnál nem számítanak a nemi szerepkörök, sőt az annál vagányabbá, érdekesebbé is válik a közös időszak. De egy párkapcsolatnál, idővel már mégis fontossá válik. Mert ahogy a kedves hölgyek sem szeretnétek ugye egy "gyenge, törékenyebb, lágy" karakterű férjel leélni az életüket, és ez viszont igaz, hogy feleségnek, gyermekeink anyjának azért mi sem a legkeményebb, legvagányabb természetűre, stb vágyunk. Vagyis van azért valami igazság abban amit a coach próbált mondani. Habár, gondolom ő sem valami fiatal már, hogy így látja a világot! Na, mentem aludi.

hogy Téegd jobban el tudnálak képzelni egy nőies lány párjaként, mint egy akármilyen férfi mellett. Egy férfihez Te túlságosan "macsó" vagy.:)

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio