utazás

Ibidigi Dubrovnikban

Már harmadszor kezdem el ezt a nyavalyás bejegyzést, mert szeretném, ha a rajongóim mindig tudnák, merre tart a Raya-turné a világban. Én, aki úgy éltem le az első 20 évemet, hogy az anyukám minden pillanatban tudta, hol vagyok és kivel, illetve milyen tudatmódosító anyagot fogyaszthatok potenciálisan, sajnos kezdek olyan életet élni, hogy a saját szüleim/legjobb barátaim, nem utolsósorban pedig a pasim se tudja mindig, hogy melyik országban vagyok éppen. Ha tudnátok, hányszor volt Kuala Lumpur és Amszterdam között ellenállhatatlan késztetésem, hogy küldjek egy kukaccal kezdődő smst*...

Utazás előtt sose bírok aludni

Örökbefogadtam egy porszívót is, úgyhogy teljes mértékben gépesített a háztartásom, és földöntúli örömmel számoltam fel a pormacska-rezervátumot. Megküzdöttem a kombi-mikró-csodasütővel, aminek két centi vastag csak a használati utasítása (utoljára Békáéknál szembesültem hasonlóval, nem bontja ugyan meg a teret, de b+, nincs rajta egy olyan gomb, hogy "popkornt mikrózzá'!", legalábbis a medián illuminált szilveszterező már nem találta), a végén felhívtam Juszufot, aki elárulta, hogy az egyetlen OFF állásban lévő biztosíték tényleg ahhoz tartozik.

Scares the sh!t out of me

Ismételten kiderült,hogy nem bírom a birkákat. Mármint megenni. Nem az aranyosságuk miatt, hanem mert valószínűleg tartalmaznak valami olyasmit, aminek a lebontásához az egyébként vasszögbiztos gyomromból hiányzik az enzim. Ennek az lett az eredménye, hogy a schipholi vécé ijedtében már azelőtt öblíteni kezdett, hogy magamra zártam volna az ajtót. Aztán egyszerre beugrott a címben szereplő kifejezés, és rájöttem, hogy sokkal inkább erről van szó.

Csapjon belém a hullám!

Címkék: 
Ma úgy viselkedtem, ahogy rendes bali turistához illik: benyaltam a meglepően igényes reggelit (kezdek hozzászokni, hogy ez sült rizsből, tésztából, omlettből és ráksziromból áll), elcaplattam a Hard Rock Shopba, magamhoz vettem a törülközőmet (ha egyszer lesz Galaxis Útikalauz-hostelláncom, akkor a tengerpartiaknak az lesz a szlogenje, hogy "megvan a vized, a kamerád és a törülköződ?"), legyalogoltam a partra, játszottam a hullámokkal, figyeltem a szörfösöket, hessegettem az árusokat, alvást színleltem, vagy épp ébrenlétet, miközben csak bambultam bele ebbe a napfényes mindenségbe.

The sound of letting go

Mostanra azért sikerült a Balihoz illő zen tudatállapotba eljutnom. Ennek a két jellemzőjét megpróbálom magyarul megfogalmazni, bár angolul sokkal frappánsabb: ne vegyél semmit alapértelmezésnek, és ne lepődj meg semmin. Amennyire közhelyes, annyira mágikus, már amennyiben megvalósítja az ember. És persze ez se megy magától.

Rock Hard Times

Címkék: 

Rájöttem, hogy én eddig el voltam tévedve. Egy kisebb, kulturista kitérő után végre odakerültem, ahogyan én Balit elképzeltem, ez a hely pedig Kuta. A mensás találkozóktól pedig kár félni, mindig és mindenütt ugyanolyanok. 

Nyoman először a boltjába vitt el, ahol délután elvileg már folytatta is a faragást, aztán Batubulanba, ahova a turistákat szállítják busszal, barong és kris táncokat nézni. Utóbbi régi jó ismerősöm, az előbbiről műveletlen lévén annyit tudtam, hogy azt kötelező megnézni. 

Nem dugul be

Címkék: 

Borzasztó fullos egy nap volt! Nyomannal egész jól összeszoktunk: én értem az ő angolját, ő meg már nem vihog máson, mint hogy én nem "ya"-t mondok, hanem "yes"-t. Ez már a Beépített szépségben is nagy poén volt, hát elnézem neki. Az már extra volt a részéről, hogy nem az agyonreklámozott tarói elefántparkba vitt, hanem a Carang Sari-i Elephant Campbe, amit a Tripadvisorról néztem ki, neki meg fel kellett hívnia egy másik sofőrt, hogy az hol van.

Re:barbara

Címkék: 

Ma egészen átértékeltem Balit. Mondjuk ez így hülyeség, hogy én, a hülyenyugati, jogosult lennék bármit is értékelni rajta, de talán kicsit jobban megértettem. Erre fizettem be ugyanis. Van egy "Eco Cycling Tour", ami azt ígéri, hogy az igazi Balit nézheted meg. Hát, eléggé összejött, de túlságosan is hasonlított a mensás biciklitúrákhoz vidéken.

Majomparádé

Címkék: 
Ma amolyan nyaralós napot tartottam. Egyedül elég nehézkes, de gondoskodtam társaságról: délelőtt elmentem piacra, délután meg a Majomerdőbe.A vásárlást is jól megbonyolítottam magamnak: céljaim voltak. Szarong és derékra való sál nyilván, hogy beengedjenek a templomokba, cuki lakberendezési tárgyak nyilván, fűszerek nyilván, meg a holnapi biciklitúrán elvárás a sportcipő, de legalább egy jó szandál, gondolom a nadrág, és a hátizsák. (Hihi, nem tudják ezek, hogyan szoktam én biciklizni.) A szandál volt a nehezebb ügy, de azt legalább találtam.

Oldalak

Feliratkozás RSS - utazás csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio