utazás

B@szódjál meg, SNCB!

Ez a belga MÁV. De még olyanabb. És ma még örüljek, hogy se sztrájk volt, se két centi hó, mert akkor már ki se jutottam volna Hágából. Ehelyett gyanúsan jól ment minden egészen addig, amíg - ó, milyen ismerős ez a német vasútról - nyílt pályán, látszólag indok nélkül, meg nem álltunk. Aztán bevánszorogtunk még valami mucsai kis állomásra, de a mozdonyvezető bocsánatkérő hangját hallva már lehetett tudni, hogy gáz van. Kétszer próbálták újraéleszteni a motort, sikertelenül.

#justinterpreterthings

Az történt, hogy nekem még mindig Brüsszelben van a székhelyem, ez meg több okból fontos. Ugyanis a nem helyi kollégáknak fizetnek utazást, szállást és még napidíjat is, persze ezzel az jár együtt, hogy a munkaelosztó ügyosztály azért preferál engem egy párizsi vagy pláne budapesti kollégához képest, mert én utazzak konzervdoboz vonattal és aludjak Airbnb-s szobában, saját költségen.

A látszat csal

Valamiért mindig eseménydúsabban érkezem Strasbourgba, mint szeretnék, most például kalandvágyból előástam 6 éves ős-okostelefonomat, Miókát, aki egyben egy iGo 8-as navigátor is. Na, vagy Európa autópályáinak a fele még nincs benne, vagy én nem tudom, de konkrétan a legrosszabb útvonalat rakta össze. Most úgy döntöttem, bevállalom Belgiumot és egy órával később indulok, hátha így pont lekésem a munkába menőket. Utána jött volna Luxemburg (olcsó benzin), majd Franciaország, kicsit fizetni kell az autópályán, de nem vészes.

A német és az autója

Ismét mozgalmas heteken vagyunk túl szerintem mindannyian, és gondolom, mindenkivel ugyanaz történt, úgyhogy nem untatok senkit a bejglimmel, karácsonyfámmal és a műjéggel, inkább áttérek arra a részre, ami már nem mindenkinek volt meg, arra, amikor elrepültünk Stuttgartba.

Dizájnia

A hétvégén Koppenhágában jártunk, Carl Square-t látogattuk meg. Carl Square egy dán, és a valódi neve is legalább ilyen idétlen. Régebben a Maersknél dolgozott, így barátsága a leonbergivel a konténeres szállítmányozáson alapul, a velem való kapcsolata meg azon, hogy amikor megismerkedtünk, a társas készségeim még nem voltak elég kifejlettek ahhoz, hogy elmeneküljek előle. Azóta megszerettük egymást, főleg Zürichben. 

MyCamp

Címkék: 

Képzeljünk el egy tábort, ahol vannak ostoba fejű jó pasik, ribancok, magányos különcök, öribarik, bohócok, meg az ilyesfajta együttlétek összes állatfaja, csak éppen a legbutább is okosabb, mint az a bizonyos 98%. Mi következik ebből?

Szent Jakab beájulna

Címkék: 

Jó újra egy nagyvárosban, ezt kijelenthetem. Úgy simul rám a beton, mint az újra felvett cipő, mikor végre rászánom magam, hogy kivegyem a kavicsot. Mint amikor átszáll az ember a De Brouckere-en, és valahonnan eszébe jut a fickó keresztneve.* Kicsit borzongató a felismerés, hogy tulajdonképpen ezt érzem otthonos környezetnek, ugyanakkor jólesően ismerős, hát a fenébe, itt van Starbucks, koloniál építészet, felhőkarcolók, metrók, és itt van, aki már látott magyart**.

Mauru uru

Vagyis kösz, Húsvét-sziget. Az elmúlt két napban nagyrészt gyalogoltam és kőszobrokat fényképeztem. A fénypont ugyanakkor az volt, hogy a sziget mennyire kicsi. A kedves Con Cón-i házaspárral, akik kábé lányukká fogadtak, összesen négyszer futottam össze. Az utolsó naplementét a bungalójuk előtt töltöttük a füvön, bor, sajt és családi fényképek társaságában.

Oldalak

Feliratkozás RSS - utazás csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio