mivan

Ráfordultunk a téli szünetre

Úgy tudnám összefoglalni, hogy nehéz a hepehupákon úgy átzökkenni, hogy nincs a közelemben se senki, aki valami lendületet adna. Vörös faroknak gyorsan ideírom, hogy nyilván ez is az én hibám, nem figyelek eléggé másokra, lenézek mindenkit, aki nem mensás, és egyébként sincs kedvem semmihez, amit ők csinálnának, és ők ezt kiszagolják.

Hogy mik cincálják az idegeimet, azt most leírom.

Ha valami, ez motivál, hogy megtanuljak hollandul

Van itt is egy falkaféleség. Két ifjúsági SIG van, a Mensa Jonge (18-27 évesig) meg a Next Gen (23-33 évesig), de nem veszik nagyon szigorúan, a tegnapi mozis estét például a helyi NC szervezte, aki körülbelül annyi éves is, mint a miénk (senki se tudja). Engem vagy azzal üdvözöl, hogy "sziasztok" (ezt még azokban az időkben szedte fel, amikor biciklivel beleszáguldott a Balatonba, miután az a terve nem sikerült, hogy gumicsónakkal evezzen LE a Dunán Pestől Bécsbe) vagy "vigyen el a rézf.szú bagoly" (ezt mondjuk tőlem tanulta).

A leonbergi ezt annyira vágja

Épp lelkesen mesél valami jégtörő hajóról, ami Rostockban parkol, és a karácsonyi vásár tiszteletére fel lehet rá menni, sőt, pestót árulnak a fedélzeten. Itt már nagyon úgy kezdett kinézni, mintha ezt ő a saját privát kis univerzumában álmodta volna meg, de akkor is, az okos kis göndör fejéből ez a gondolat bírt kipattanni:

- Senki nem tudja biztosan, kihez tartozik ez a hajó, de egy klub gondoskodik róla. Valahogy úgy, mint rólad.

(Raya olvad)

Jó tett helyébe jót várj

Címkék: 

A mai nap illusztrálta nekem, hogy ez mégis igaz. Tegnap éjjel 2-kor, Rostockból visszaérve nem volt kanalam másfél kilométert gyalogolni, ezért a szomszéd utcában álltam meg a kisautóval, hogy majd ma délután visszaviszem a helyére. Igen ám, de a Mercuriusweg már annyira tele volt, hogy oda már nem fért, és ahova negyed óra körözés után beálltam, arról nem is voltam meggyőződve, hogy parkoló. Na mindegy, valami majd lesz, úgyis rendszeresen vissza kell járnom az akksit tölteni...

Osztálykirándulás

Rémálomszerű hétfőm volt. Öt óra alvás után indultam neki Strasbourgnak, az laza 600 kilométer, de hagytam rá 9 órát, hogy biztosan beérjek. Na, az hamar eldőlt, hogy Belgiumon át most jövünk először és utoljára. Nem nagyon vezettem ott, észre se vettem, hogy ők ezt útburkolatnak csúfolják. Nem mintha nagy kárt tett volna csodás járművemben: két órán keresztül átlag hússzal mentünk. Nem is ez volt benne az ijesztő, hanem hogy tíz percekig nem mozdult semmi, és szemlátomást se baleset, se útépítés nem volt, úgyhogy csak arra tudok gondolni, hogy itt* minden munkanap ilyen.

Jongeweekend

Címkék: 

Az alapvető különbség egy mensás és egy nem mensás társaság között az, hogy utóbbiaknak folyton járatni kell a szájukat (ahogy Ford Prefect cinikusan megfigyelte, különben elkezdene működni az agyuk), előbbiek meg csak ülnek egymás mellett egy napsütötte padon, mindegyikük a saját gondolataiba merülve, aztán egyszer csak az egyik böffent egyet (néha szó szerint), és két perc múlva filozófiai vita folyik a börtönbüntetés pszichológiai hasznosságáról vagy a tóriumreaktor előnyeiről, és ez őszintén érdekel mindenkit, még azt is, aki bőséges Nagy Lebowski-pólógyűjteményének egyik darabját hordj

Onlány

Lehet, hogy a családi összejöveteleken ezentúl fekete gyapjúsapkát kell hordanom szimbolikus okokból, de a szociális készségeimhez immár nem férhet készség. Órák óta szívatjuk az évfolyam Tibikéjét azzal, hogy a Facebookra feltett, két MacBookját ábrázoló fotót hány digitális eszközzel tudja még reprodukálni. 

Oldalak

Feliratkozás RSS - mivan csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio