mivan

Mocsok mochik meséi

Nem, még mindig nem hagytam itt a blogot.

Idén megjártam Japánt. Igazából már régóta tervben volt, de úgy, ahogy ezek nálam lenni szoktak, szóval egy csomó tervem van, amiket egy tetszőleges esemény (amit Jelnek tekintek) elindíthat az (általában igen rövid határidejű) megvalósítás útjára lökhet. Ebben az esetben egy 300 fontos (!) repjegy volt a kiváltó ok, amit Sz talált az Expedián. Jó, jó, Aeroflot, amiről azt kell tudni, hogy nem viccből SU a kódja, de végülis elvinni elvisz, kaját meg viszünk mi. Kell. Nagyon rossz a kaja. Tényleg.

Hej Kanári, Kanári

Átmentem utazósblogba. Mit van mit tenni, én igazán szeretnék egy helyben ülni, de mindig adódik valami. Ha nem munka, akkor mensás program, ha az sem, akkor a dán Juan csinál valamit. Most például a Kanári-szigeteken járnak, és ott maradtak annyi ideig veszteg, hogy érdemes volt repjegyet venni.

A szigetről annyit kell tudni, hogy az időjárás teljesen bipoláris. A tengerparton ez fogad:

Akróhétvége

Címkék: 

Az úgy volt, hogy pénteken mentem a piszmológushoz, utána a Mensa-irodában volt ölelkezés*, és utána jutott még eszembe, hogy bor SIG is van aznap este. Ennek megfelelően illuminati értem haza éjjel 2-re, utána még párkapcsolatot kellett menteni, szóval reggel 5-kor köszöntem el a kedvestől, hogy lassan mivan. Az óra 7-re volt állítva.

Dínom-dánom

Az egyik Facebook-ismerősöm* rendezett egyszer szülihetet, és megfogott a gondolat, úgyhogy a harmincadikon én is megcsináltam. Fél évre előre bejelentettem, hogy a külföldiek is tudjanak repjegyet foglalni, és néhányan meg is tették: a Gyapjas és párja, Szöszke, egy tinderes holland, akinek anno leginkább szánalomból mondtam, hogy legyünk barátok, ő meg komolyan vette, na és Carl Square, aki már felbukkant itt. Az utóbbi időben többször is beszéltünk, jól jöttek a tanácsai a MY-Camp-őrület közben.

Az Öcsi

Címkék: 

Azt hiszem, még nem írtam az Öcsiről. Őt úgy választottam ki, ahogy mostanában a cipőket szoktam: meglátom, azt mondom neki: "Jössz", mint Ney'tiri az Avatárban, megfogom és viszem. Az Öcsi a 2015-ös táborban ült, az iPhone-jára meredve légzongorázott, Lennon-szemüvege volt és méteres haja, úgyhogy odapenderültem hozzá, és majdnem az jött ki a számon, hogy "szia, értékellek mint embert". Aztán nagyjából elválaszthatatlanok lettünk.

A kultusz

Vannak az ilyen összevissza élő emberek életében is visszatérő elemek, mondhatni rituálék. Ezek elsősorban a parlamenti naptárnak, azon belül is a strasbourgi heteknek köszönhetők. Számtalan túlélési stratégia van, onnantól kezdve, hogy ki mivel repül, hol alszik, mit eszik, melyik boltba szabadul be, az évek során mindenkinek kialakult már a gusztusa (mondanom se kell, hogy nem sokakkal osztozom az Airbnb-parlamentimenza-Sephora kombón).

Az oroszlán jegyében

Visszamenni az embernek a saját volt iskolájába tíz év után biztos nagy fless lehet, de csak a helyszín miatt, megnézni ugyanazokat a zugokat tét nélkül, mert az emberek rég mások és semmi közöd hozzájuk, tanárral meg nem bandázunk*. Tehát voltaképpen ideális egy koncert erejéig bemenni és utána a sötétben kóborolni a kihalt folyosókon. Én megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem teszem be a lábam a Ferences Gimnáziumba, egyébként is két ember volt ott, akik miatt még mindig nem volt érdemes oda járni, de legalább úgy-ahogy túléltem a dolgot.

Oldalak

Feliratkozás RSS - mivan csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio