kép

Kinek a pap, kinek a... Malaga

Címkék: 

Húsvét hétfő Spanyolországban munkanap. Miután egy órát vártunk a malagai távolsági buszra és még akkor se voltunk biztosak benne, hogy jön, megértettük, miért beszélt előző este a sofőrünkkel egy lány egy fél órán keresztül arról, hogy a Nagyszombat munkanap-e vagy sem. Azért végül csak elértünk a hotelünkhöz, még ha a Picasso múzeumot már le is késtük. Itt is felcaplattunk az egyetlen elérhető helyre, a Gibralfaro-várhoz, és körbefotóztuk a várost. Megerősödött bennem az igény egy Canon háromszámjegyű gépre.

Ne félj, Mama!

Mi izgalmasabbról is tudhatnék beszámolni, mint hogy tegnap elmentem futni a még majdnem napsütésben, és egyszer csak orrba vágott egy hópehely?

Ezen kívül a nap fénypontja a régóta tervezett teáskannafestés volt, amire végre volt időm, mivel letudtam a programnyelvek kurzust! (Úgy kellett lefognom a touchpadet, hogy ne iratkozzak fel egyből a kezdő Pythonra, helyette egy design- és egy rocktörténeti kurzust választottam. Ne kezdjetek a Courserával, addiktív!)

Scares the sh!t out of me

Ismételten kiderült,hogy nem bírom a birkákat. Mármint megenni. Nem az aranyosságuk miatt, hanem mert valószínűleg tartalmaznak valami olyasmit, aminek a lebontásához az egyébként vasszögbiztos gyomromból hiányzik az enzim. Ennek az lett az eredménye, hogy a schipholi vécé ijedtében már azelőtt öblíteni kezdett, hogy magamra zártam volna az ajtót. Aztán egyszerre beugrott a címben szereplő kifejezés, és rájöttem, hogy sokkal inkább erről van szó.

The sound of letting go

Mostanra azért sikerült a Balihoz illő zen tudatállapotba eljutnom. Ennek a két jellemzőjét megpróbálom magyarul megfogalmazni, bár angolul sokkal frappánsabb: ne vegyél semmit alapértelmezésnek, és ne lepődj meg semmin. Amennyire közhelyes, annyira mágikus, már amennyiben megvalósítja az ember. És persze ez se megy magától.

Sun goes down

Címkék: 

Újabb nap a Paradicsomban... kár, hogy nekem már mindig alatta fog feszülni az, ami a szállodaövezet kapuján túl kezdődik: a bódék, a csirkék, a legyek, a robogók, a kiteregetett ruhán mászkáló pókok, a semmitől is megriadó macska, a gyönyörű növények a legkoszosabb udvaron is, és az edénybe száradt ételmaradék, az áldozati bambusztálka súrlódása az ablaktörlő alatt, a taxis, aki a parkolóban alszik, mert 4-kor kelt a disznóáldozat miatt. Mint a tükörsima tenger alatt megbúvó, zátonyra futott hajók. Jobban mondva ez az, hogy nekem ez már nem tükörsima.

Oldalak

Feliratkozás RSS - kép csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio