kép

Kappanhágó

Első kikötőnk a hosszú hányattatás után. A parkolásról annyit, hogy most már tudom, miért nevetnek olyan jókat a férfiak a nőkön. A leonbergi azzal próbálta menteni a mundért, hogy jó kapitány először mindig tesz egy tiszteletkört, megnézi, merre hány méter (szó szerint), meg hogy van-e szabad hely, aztán méltóságteljesen kivitorlázik, megfordul, majd pengén beáll a kinézett helyre.

Azért nem gondoltátok, hogy ennyivel megússzátok, ugye?

Írni fogok a Szigetről, írni fogok a Szigetről... most, hogy a tegnapi Kék Rózsa, vagy az utána elfogyasztott lengyel kávé, vagy a Jóanyám hozta homeopátiás bogyók (bármit, csak szombatra összeszedjem magam!) hatására csillapulni kezdett a pénteken bedurrant torkom hardrockos lüktetése. 

Ezúttal Vas megyében

Címkék: 

A biciklitúrák egy ideje mindig mosolyogva kezdődnek és sírással végződnek. Mosolyogtam, mert ez az egész hétvége nem is alakulhatott volna jobban. Köszönet és hála a Tanács sztrájkoló dolgozóinak, pénteken megérkeztem, pont sikerült fedél alá kerülni, mielőtt jött volna a vihar, másnap reggel pedig már napsütésben tekertem a Keletihez, végre újra Gitane nyergében. Hogy egy bicikli így tudjon hiányozni az embernek...

Paradicsomi állapotok

Megpróbáltunk korán elindulni. Hm. Asszem, a Rijksmuseumnak tök mindegy, mekkora karikákkal a szemünk alatt támolygunk oda a kilométeres sor végére. Világgá kiáltom a véleményemet: nem szeretem a klasszikus szépművészeti múzeumokat (bár a pestit mindig is kedvenc munkaadóim között fogom számontartani, és picit sajnálom, hogy a világraszóló regisztrátori karrier helyett a szerény, mondhatni már-már középszerű tolmácskodást választottam)! Sokkal több "kultúra" meg "lélekemelés" van számomra a kortárs kiállításokon, még akkor is, ha néha szőrös p!nákat állítanak ki. 

Amszterdam, objektíve

Mindjárt csütörtökön megtaláltuk a törzshelyünket a Stiriumpleinen: ez volt a Coffee Plaza, egy közeli és hangulatos kis hely, ahol kávét és szénhidrátot adnak. Más nem is kell az induláshoz. A többiek Keukenhofba mentek, ahol most, basszus, most van teljes virágjában az összes tulipánmező, én meg még mindig nem hevertem ki a túladagolást annyira, hogy virágokra szeretettel tudjak nézni, így inkább nyakamba vettem Amszterdamot. Néhány fotómúzeumra fentem a fogam, ami meg valószínűleg a többieket nem érdekelte volna. 

Zombizom

Van a ráncoknál durvább dolog, ami az ember homlokára kerülhet.


Például egy tapétaragasztóval felerősített fél tekercs konyhai törlő, művérrel meglocsolva.

Brüsszel olyan mértékben szürke, hogy az itteniek mindent kitalálnak, csak hogy kicsit megszínesítsék az életet. Ha egy ilyen rendezvény Amszterdamban, New Yorkban vagy Tokióban lenne, tele lenne vele az internet. Effektíve több száz, tökéletesen sminkelt, helyenként beöltözött

Luís Góngora, a graffitisek védőszentje

Címkék: 

A ma reggel pedig meghozta a várva várt félelemleküzdési lehetőséget. A bejegyzés végén mopsz látható.

Taker nem kifejezetten a természet gyermeke, de azt azért még én is elutasítottam, hogy a sötét hotelszobában együk meg a szupermarketből zsákmányolt reggelit. "Az ájfónon nincs valami közeli park?" - kérdeztem almamániájára utalva, és pechemre talált egyet. Azért pechemre, mert közben elhaladtunk egy iskola mellett, aminek a kerítését végig ízléses graffitik díszítették.

Oldalak

Feliratkozás RSS - kép csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio