kép

Jobb, mint az AIESEC

Nem könnyű izlandi buszsofőrnek lenni. Egyrészről az úthálózat nagyjából kimerül a sziget körül futó, névlegesen kétszer egy sávos, valójában kb. 3 méter széles, töredezett szélű aszfalcsíkban, középen jelzésértékű záróvonallal. Egyébként a Kreszben is szerepel, hogy ha nem jön szembe senki, akkor középen kell haladni. Másrészről az említett birkák is odatévednek még erre a keskeny sávra is. Harmadrészt pedig ott van az ifjúsági csoport, mint halmozott istencsapása. 

Nevetségesen fotogén egy ország

Vége van ennek az őrült szeptembernek végre. Megjöttem ismét a napsütéses (!), meleg (!) Brüsszelbe. Meglepően otthonos érzés, már csak azért is, mert lehet, hogy külföldiül beszélnek az emberek, de legalább nem úgy, mint amikor egy részeg német tengerész fejjel lefelé silabizálja a klingoni írást.

Az izlandi nyelv szépségeibe elég hamar bevezetést nyer a látogató, és magyarként az a legzavaróbb, hogy sok szavuknak még értelme is van. Az "út" például kijáratot jelent, a "hús", házat, de a legkényesebb a "foss", azaz vízesés. Hát még ha...

A padláskonyha kis hencegője

Egyszer majd írok arról is elmélkedést, hogy gyarapszanak az ember erőforrásai az élete során, de addig is elszórakoztatlak titeket az új lakhelyemmel. Képzeljünk el egy fiatalból már-már a középkorúság felé hajló, vallon úriembert, aki zimbabwei gyerekkor és multik alkalmazottjaként eltöltött informatikus-mérnöki karrier után pár éve nyugdíjba vonult. Mostanság kedvteléseinek él, úgy mint utazás, kortárs komolyzene, helytörténet és ingatlanvásárlás. Több háza is van, amelyek többé-kevésbé felújítandó állapotban várják, hogy gazdájuk kezdjen velük valamit.

Intim fotók

Péntek reggel én olyan ideges voltam, hogy már fáradt se. Húztam az időt: véletlenül tudtam, hogy a Westend oldalában kint vannak Magnáék. Fülemben a "Róka Rudi just broke out" kezdetű örökbecsű klasszikussal odapenderültem a lányok elé:
- Sziasztok, gáz ilyenkor alkoholt inni?
Biztosra mentem. 

Kappanhágó

Első kikötőnk a hosszú hányattatás után. A parkolásról annyit, hogy most már tudom, miért nevetnek olyan jókat a férfiak a nőkön. A leonbergi azzal próbálta menteni a mundért, hogy jó kapitány először mindig tesz egy tiszteletkört, megnézi, merre hány méter (szó szerint), meg hogy van-e szabad hely, aztán méltóságteljesen kivitorlázik, megfordul, majd pengén beáll a kinézett helyre.

Azért nem gondoltátok, hogy ennyivel megússzátok, ugye?

Írni fogok a Szigetről, írni fogok a Szigetről... most, hogy a tegnapi Kék Rózsa, vagy az utána elfogyasztott lengyel kávé, vagy a Jóanyám hozta homeopátiás bogyók (bármit, csak szombatra összeszedjem magam!) hatására csillapulni kezdett a pénteken bedurrant torkom hardrockos lüktetése. 

Oldalak

Feliratkozás RSS - kép csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio