kép

Akróhétvége

Címkék: 

Az úgy volt, hogy pénteken mentem a piszmológushoz, utána a Mensa-irodában volt ölelkezés*, és utána jutott még eszembe, hogy bor SIG is van aznap este. Ennek megfelelően illuminati értem haza éjjel 2-re, utána még párkapcsolatot kellett menteni, szóval reggel 5-kor köszöntem el a kedvestől, hogy lassan mivan. Az óra 7-re volt állítva.

Nem mosunk bugyit, hogy tiszta

Ha már úgy alakult az élet, hogy kéthavonta kapok esélyt megújítani a barnaságomat, ezúttal legalább köveket is néztem közben. 

Még tavaly beneveztem egy csak csajos vitorlázásra. Ez úgy kezdődött, hogy egy kanadai (izraeli-román) csaj feltette a Facebookon egy utazós csoportba, hogy embereket keres egy ilyen úthoz. Ők már öten voltan (iráni-kanadai, hongkongi-kanadai, tajvani-kanadai, meg egy rendes uncsi amerikai), és kerestek még három embert. Komoly casting után én lettem az egyik.

Üdv a koppenhágai Corvin-negyedből

Olcsó volt a Ryan, úgyhogy kijöttem egy lakásavatóra. Azt még nem tudom, hogy az hogy néz ki, de akinél alszom, az egy ilyen Corvin-negyed szerű helyen lakik, funkcionális, fehér bútorai vannak (bár zuhanyfüggöny, sőt, egyáltalán függöny még nincs), furcsa, laboreszközökre emlékeztető kávéfőző cuccai (és egy I'm the one who knocks lábtörlője, én vagyok naiv?), és... egy bendzsó, egy gitár és egy balalajka. Lehet, hogy egy mandolint is rejteget valahol. Ja, és konkrét, felhúzos kakukkos óra is van.

Andalúz

Január óta dolgoztam egy sorozaton. Egy nagyon rossz sorozaton. Egy helyi Barátok köztön. Vagy mittomén, magyar sorozatot sose néztem. Közben elkezdtem csinálni minőségibb dolgokat, és az tűnt fel például, hogy azokban van hatásszünet. Tehát valaki mond valamit, és utána csak néz. Vagy némán végigmegy egy parkolón. Vagy elolvas valamit. Vagy megiszik egy pohár vizet. Ehhez képest a nagyonrosszban 2 másodperccel azután, hogy egy jelenetnek vége lett, kezdődött a másik. Na nem mintha lett volna benne mondanivaló, amit fel kellett volna dolgozni. Kb.

Grenoble

Térjünk vissza inkább az utazós képekhez, a magánéletemhez semmi közötök, vagy legalábbis nem itt. Szóval voltunk Grenoble-ban, MY-NY-on. Ezzel kapcsolatban megint az volt az élményem, hogy minek jöttem ide, de azt be kell valljam, a szilveszter jobb volt, mint a tavalyi, és nem kellett pezsgőért se menni*.

Ilyen volt a város:

Mindig vannak feladatok

Most éppen választhatok, hogy fontosság vagy sürgősség szerint foglalkozom dolgokkal. Általában a fontosság szokott dönteni, amíg a sürgősség okozta pánik át nem veszi az uralmat. Például a december 26-i, viszonylag biztos grenoble-i kiruccanás gerjesztette bennem a feszkót, hogy már tényleg kéne venni egy autót.

Vis maior

Az úgy volt, hogy a színes karú svéd megszerette Budapestet, amikor négyen dekkoltak a lakásomban úgy, hogy én itt se voltam, aztán eljött egyszer akkor, amikor itt voltam, és hozott még öt svédet. Ezek egyike már a megjelenésekor kiszúrta a szememet a gyakorlatilag karikába sederített bajszával, meg hogy át lehet látni a fülein, az egyikben még a porcon is átütöttek egyet az iratlyukasztóval*. Hát még amikor panaszkodni kezdett, hogy neki minden inget igazíttatni kell, mert annyira széles a válla és keskeny a csípője.

Oldalak

Feliratkozás RSS - kép csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio