Dínom-dánom

Az egyik Facebook-ismerősöm* rendezett egyszer szülihetet, és megfogott a gondolat, úgyhogy a harmincadikon én is megcsináltam. Fél évre előre bejelentettem, hogy a külföldiek is tudjanak repjegyet foglalni, és néhányan meg is tették: a Gyapjas és párja, Szöszke, egy tinderes holland, akinek anno leginkább szánalomból mondtam, hogy legyünk barátok, ő meg komolyan vette, na és Carl Square, aki már felbukkant itt. Az utóbbi időben többször is beszéltünk, jól jöttek a tanácsai a MY-Camp-őrület közben. Az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy el tud-e szabadulni az úszó javítóintézetről, ahol elsőtiszt**, de nagyon örültem, amikor végül jött.

Igyekeztem csak minden második estére ivós programot beiktatni, némi anomáliával. Hétfőn indult az őrület, a Kuplungban, ahol ilyenkor féláron vannak a piák. Ordas nagy tömeg volt, de végül lett egy asztalunk, és élénk beszélgetésbe bonyolódtunk, kivéve a hollandot***, és Öcsit, aki a héten nem ihatott alkoholt. Kedden Stex volt, tízen toltuk a fröccsöket és malacpofákat, itt leginkább a borkóstoló SIG képviseltette magát, és olyan hangulata volt az egésznek, mint a régi aftereknek. Szerdán délelőtt a Dandár fürdőben áztattuk magunkat, ahol metszetben képviseltette magát a helyi társadalom: nyugdíjasok, kínaiak, EPK és egyebek. Délután meg a kalózokkal voltunk, a másnap husky-simogatás helyett dögönyözhettem Watson macskát, és kaptam egy kaparós térképet.

Este kezdett eldurvulni a buli, Rózsa és after. A Garzonban voltunk, ezren, és Carl Square-t majdnem hazavitte valaki. Azt hitte, viccelünk, akkor jött rá, hogy nem, amikor elkezdtük szervezni, hogy akkor nekem ki jut. Csütörtökön aztán az Élesztőben, majd a Morrison'sban csapattuk, utóbbi helyen megkívántam pár kis pálinkáspoharat, az még úgy sincs. Pénteken volt szerintem a legjobb nap, végig Carllal mászkáltam, szappanbuborékot fújtunk, este PASO-koncert, utána Rudas fürdő. Nem tudom eléggé felmagasztalni ezt a kombinációt.

Nem voltam nagyon odáig a Ghost Train albumtól, de egyre több számot kezdek megkedvelni róla, a Részeg ("nééééééézd meg, ez az ember milyen részeg") állandó vendég a lejátszási listámon, a Billy Boyónak a klipje vág oda nagyon, és igazából a többi számot is elhallgatom. Sajnos a PASO-t is elérte az "összeérett a zenekar" szindróma, amiért a többedik albumok rendszerint unalmasak. Viszont olyan most láttam először, hogy kikószáltak a tagok a koncert után, muszáj volt lefotózkodnom Krsával... tudom, tudom, fangirl. A fürdőben meg alig volt valaki, a két napi ugrálástól lemerevedett tagjainkat jól ellazította a víz, és végre hallottam a saját gondolataimat.

Carlt hat éve ismerem, és ahogy korábban írtam róla, eleinte tényleg nem nagyon kedveltem. Az istenadta dánok nagyjából annyira szexközpontúak és közvetlenek, mint a svédek, csak a nyelvük kicsit rondábban hangzik. Ráadásul Carl egy buldog szívósságával képes rácuppanni az aktuális gumicsontjára, és akkoriban még a multik világában pörgött, úgyhogy aránylag elviselhetetlen volt. Utána kimaradt nekem az a rész, hogy az ő élete nagyjából fenekestül felfordult, és ekkor lett belőle az, akit most ismerhettem meg igazán. Amikor a leonbergivel összejöttünk, ő is ott volt, ahogy a következő EMAG-on is Zürichben. Általában ugyanazzal a német sráccal szoktak ugyanarra a nőre ráhajtani, amiből mindig Carl kerül ki győztesen. Anno ez egyáltalán nem érdekelt, de most rájöttem, hogy nem sportvadász, ellenben nagyon is érzékeny, karakán és önálló, hát persze hogy ragadnak rá a nők. Na és persze az apám lehetne. Hogy ilyet miért nem gyártanak 15 évvel fiatalabb változatban!

2014-ben voltunk nála pár napot, amikor is kicsit frusztrált voltam miatta, mert úgy éreztem, hogy idősebb kutyaként oltja a leonbergit, továbbá a fejem fölött beszéltek konténerekről. Hanem azóta a leonbergi már nincs a képben, Carl pedig egyrészről átment gondoskodó apukába (ő, akit a fia is a keresztnevén szólít), másrészről pedig zen mesterbe. Külön élvezetes, hogy meg bírja osztani az életbölcsességét úgy, hogy nem erőlteti rá az emberre. Nincs mindenki ennyire elragadtatva tőle, Titi például kimondottan nem bírja, és a Gyapjasnak is fura volt, hogy odaült velük szembe, amikor a bulin kettesben maradtak a különteremben a pasijával. Mindenesetre nekem ezen a héten nélkülközhetetlen volt.****

Szombaton először is kerámiát festettünk a Made by you-ban, amit kívülről már többször láttam, és amikor megláttam, hogy szülinaposoknak ingyen van, rögtön lecsaptam rá. Itt szúrnám közbe, hogy a társaság többi tagjának is van kedvezmény, csak ezt nem verik nagy dobra. Előzőleg elkezdtem a Pinteresten bögremintákat nézegetni, és kitaláltam, hogy belül sárga színátmenetes, kívül fekete bögrét fogok festeni, pitypangmagokkal, az Oroszlánkirály és az Avatár tiszteletére.

Azzal nem kell foglalkozni, hogy állítólag előbbiben a magok a "sex" szót adják ki. Szóval ezek valami olyasmit jelentenek nekem, hogy a vágyaink kézzelfogható módon léteznek, és ha elengedjük őket a világba, nagyobb eséllyel találja meg őket valaki, aki segíthet őket valóra váltani.

Az eredmény meg ilyen lett:

Utána ebédeltünk Hermionéval és Carllal, aki eddigre egészen hozzászokott a délutáni sörözéshez. Még aludtam volna egyet a buli előtt, de erre végül nem volt idő. Elmentünk a tortákért, bedobtuk őket a Grundra, majd irány a Hitchcock szabadulószoba a Lurdy házban. Kicsit logikátlan, hogy moziteremben kell filmet forgatni, de élveztük. Van egy rész a videón, ahol verbatim azt mondom, hogy "ne bántson, kérem, ne, jaj, szétesett a szék!".

Ezután irány grundolni. Tavaly még egy legénybúcsúba keveredtünk itt bele véletlenül, most meg nekünk volt különtermünk és nekem hozták az italokat az emberek. Teljesen váratlanul eljött a templetonos facim, és jó pár mensás futóbolond. Long Islandeztünk Szöszkével. Népek jöttek és mentek, beleugrottak a szelfijeinkbe. Egy vadidegen lány fröccsöket hordott nekem és pasikat Szöszkének. Khm. Itt jegyezném meg, hogy nem emlékszem minden mozzanatra és beszélgetésre, úgyhogy ha vannak még valakinek fényképei az estéről, akkor várom őket szeretettel. Fél háromkor már csak Carl maradt ott, segített felpakolni az ajándékaimat***** és elkísért (azt azért nem mondom, hogy támogatott) hazáig. Itt jöttem rá, hogy ha van, aminek az albumnál is jobban örülök, az az, hogy a Gyapjas végre megtalálta otthon a még novemberben ott felejtett turmixgép-pengét, és elhozta. Ez állt bele a combomba az ajándékzacskón keresztül.

Másnap aztán elszállingózott Carl is, a többiekkel (Öcsi, Zsófi, Bajusz, SzB meg egy haverja) pedig összejöttünk bruncholni (11 helyett délután fél 3-kor, de oké), előbb a Café Like-ban, ami legalább annyira igénytelen, mint a neve, és többen gyomorrontást kaptunk tőle, de ezt lehet, hogy az alkohol számlájára kell inkább írni, majd a Városliget Caféban, ami ennek kb. a szöges ellentéte, levendulás latte és epres-rózsaborsos limonádé fölött gőzölögtem ki magamból az első benyomásokat, és jutottam végre kicsit levegőhöz.

A 2015-ös Szigeten döntöttem el, hogy mostantól a barátok lesznek a legfontosabbak, és utána kb rögtön megismertem az Öcsit, de úgy egyébként is, sokkal több energiát fordítok arra, hogy találkozzak mindenkivel, ami azért is jó, mert egy bulira is többen jönnek el.

Ami a pasikat illeti, 1) PASO-n megpróbált felszedni egy 26 éves győri srác, akinek, láss csodát, ugyanaz volt a keresztneve, mint a leonberginek ÉS Vis Maiornak. 2) szerdán beszélgettem egy Svájcban élő molekuláris genetikussal, aki szabadidejében novellákat ír, 3) a bulimra Békáék hoztak nekem egy jóravaló, jó svádájú informatikust, és 4) a fürdő után ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy minden szexuális jelleg nélkül hozzábújjak Carlhoz. Órákig lamentáltam rajta, hogyan kérdezzek rá, pedig sejtettem, hogy nem lesz ellenvetése. 5) van még egy tinderes, akivel nem találkoztam, és már valószínűleg nem is fogok, 6) azóta még rám írt Rye egy ismerőse, akivel a Mensa 70. szülinapján beszélgettem először és utoljára.

És most akkor mehet a kattogás, hogy ebből a sok csírából melyiket egyeljem ki. Ami meg azt illeti, hogy harminc vagyok, azt leginkább arra használom, hogy megindokoljam magamnak, miért teszek egyre magasabbról és egyre cseresznyemagosabban arra, hogy ki mit gondol. Egyelőre nagyon jól megy.

 

 

*Ezeket azért ismerem személyesen is, de valószínűleg a büdös életben nem fogunk többet találkozni, ezért szociológiai tanulmánynak fogom fel a létezésüket a falamon.
**Ha egyébként nem rágnám magam eléggé ezen a sztorin, akkor mondhatnám azt, hogy MIÉRT kell nekem mindig tengerészekkel összeszűrni a levet?
***A hét végére az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy "nem rossz érzés nézőnek lenni a saját életedben?" Valami számomra ismeretlen trauma miatt olyan a srác, mint Tigris: elméletben minden szeret, aztán mégse érzi jól magát sehol.
****És persze megint szabotálom a normális életet, mert ez az őrület az, amitől gyorsabban dobog a szívem.
*****Amiket ezúton is nagyon köszi, mindegyik hasznos és/vagy beleillik ebbe az "Adél" márkába, amit építgetek, vagyis passzol a pszichedelikus kalóz image-hez. A legjobban mégis az albumnak örültem, amit a kalózok adnak mindenkinek a harmincadikra. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó lesz.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio