Grenoble

Térjünk vissza inkább az utazós képekhez, a magánéletemhez semmi közötök, vagy legalábbis nem itt. Szóval voltunk Grenoble-ban, MY-NY-on. Ezzel kapcsolatban megint az volt az élményem, hogy minek jöttem ide, de azt be kell valljam, a szilveszter jobb volt, mint a tavalyi, és nem kellett pezsgőért se menni*.

Ilyen volt a város:

Az időjárás is, eltekintve az újévi kirándulástól, mert akkor meg ilyen:

Kezdettől hahotáztunk azon, hogy francia szervezés (a Bozon irgalmazzon nekünk, amikor 2018-ban az olaszoknál leszünk), és tényleg kicsit érdekes volt, a városnézést például úgy oldották meg, hogy csapatokra oszlottunk, és híres épületek előtt kellett fényképezkedni, majd az épület mibenlétéről szóló mindenféle fogalom hiányában képet beküldeni a központi diszpécsernek, aki elmondta, hogy ezután hova menjünk. Meg összetörte magát a hostel szakácsa és minden este ki kellett vonulni egy étterembe vacsorázni, ahol jóravaló francia családokat botránkoztattak meg a varázslónak beöltözött főszervezők. Még egy szerepjátékot is próbáltak beépíteni a táborba, több-kevesebb sikerrel (a két Elsa-jelmez, ami váratlanul felbukkant, az egyik ráadásul egy középkorú, túlsúlyos, kopasz pasin, a több irányába billentette a dolgot). Volt megint tűzfújás, karaoke**, és váratlanul, a bevétel izmosítása érdekében, koktélworkshopok.

Ez itt 6 Vitea. Ne keressétek az IBA kézikönyvében.

Aki a koktélokat keverte, eredetileg matek-fizika szakos volt, aztán megunta, alapított egy kizárólag férfi modelleket futtató ügynökséget, feltalált egy annyira forradalmi lencsét, hogy még a mensások se értik, mire jó, mindenesetre nagyon lelkes, legújabban pedig kibérelt egy puccos lakást Párizsban, ahol fogadásokat rendezvén megtanult koktélokat keverni. Szóval mindenhol megtalálja az üzleti rést, na. Már meg is keresett, hogy a magyar táborban ugye lesz jégkészítős hűtő. Hogyne.

Ez alatt derült ki, hogy februárban teljesül az egyik régi álmom, és elmehetünk a velencei karneválra a padawanokkal. Érdemes volt B1-es szinten annyit csevegni azzal az olasz sráccal. Illetve beválogattak (frankón, Facebook-casting volt) egy októberi vitorlázásba néhány görög sziget körül, csak lányokkal (hol lehet erre a hajóra kapitánynak jelentkezni, kérdezte a leonbergi).

Utána berámoltuk a Malacot:

Elég röhejes, hogy voltaképpen csak azért mentem autóval, hogy haza tudjam hozni a SIG két hangfalát és projektorát. Itt meg olyan, mintha legalább egy sícipős ember belefejelt volna a csomagtartóba. Szóval átvonultuk Les Deux Alpes-ba, ami ugyan kevesebb, mint 100 km-re van, de mégis több, mint egy óra az út. Az utolsó esti koktélozás után S. úr úgy ítélte meg, hogy inkább majd ő vezet, én meg rutinosan rémüldöztem az egy autónak is szűk, szakadék-kőfal kombinációba szorított úton. Aztán kiderült, hogy van másik út is, de akkor már mindegy volt.

November 26-án esett utoljára hó, ehhez képest le a kalappal a személyzet előtt, hogy nagyjából használható pályákat teremtettek:

Csak helyenként köves/jeges volt, esetleg mindkettő. Balra fent a sárga hátizsákkal S. úr, jobbra a meredélyen Mcell látható.

Végre beüzemeltem a Bluetooth-sapkámat, és a kedvenc zenéimre csapattam. Ja és most volt olyan először, hogy a végén úgy éreztem: elég, és nem sír a szám nagyon, hogy haza kell menni. Mondjuk ez lehet, hogy azért volt, mert egy napon tényleg haza kellett jönni délben, annyira rosszak voltak azok a pályák, amiket egyáltalán kinyitottak, és teljesen jó később sem lett, vagy azért, mert egy eredetileg 2 főre passzentosan tervezett szobában nyomorogtunk négyen, ebből egy 204 centis, ja és még a cuccok, a hangfallal egyetemben. Abban is megegyeztünk, hogy többet nem megyünk myny után síelni, vagy leginkább sehova, mert elég kimerítő ez így is. De az utolsó estére pont összerázódtunk, és kifogtuk a falu legjobb éttermét:


Egy másik bakancslistás elem: a békacomb. Tudod, hogy puccos a kaja, ha palán szolgálják fel csírákkal.


Ez egy egyszemélyes fondü, fokhagymával és paradicsommal.

Megint egy olyan alkalom volt (talán egy volt már korábban), hogy S. úr örült a kajának. De úgy kifejezetten, szuperlatívuszokban. Pedig ő egyébként cinikus.
Utána én eljöttem Luxemburgba dolgozni, S. úr pedig tudomásom szerint hazakormányozta a járművemet rendesen. Nekem meg hiányzik egy akármilyen ember, mert egy szállodai szobában egyedül lenni nem rossz, csak... ingerszegény.

 

*Bár előfőzött csigát vettünk a szupermarketben, aztán a leonbergi kiokoskodta, hogyan süssük meg sütő nélkül. A fűszervajjal ellentétben a csiga egy elég gusztustalan állat így ránézésre.
**Egy bizonyos ponton volt Spice Girls, Bohemian Rhapsody, Du hast mich...

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio