Mindig vannak feladatok

Most éppen választhatok, hogy fontosság vagy sürgősség szerint foglalkozom dolgokkal. Általában a fontosság szokott dönteni, amíg a sürgősség okozta pánik át nem veszi az uralmat. Például a december 26-i, viszonylag biztos grenoble-i kiruccanás gerjesztette bennem a feszkót, hogy már tényleg kéne venni egy autót. Ezt kábé azzal párhuzamosan találtam ki, hogy hazaköltözöm, mert szeretem, ha a státuszszimbólumaim megtévesztik az embereket*, no meg szegény Lila Gyöngy már egy Óbuda-Dunakeszi útvonalon se volt megbízható, ráadásul mivel nem az én nevemen van, nem is tudom bent tartani Lipóciában (itt már gomolyogni kezdenek további megpróbáltatásaim fellegei).

Szóval autó. Költségkeret megvan, évjárat megvan, típus nagyjából megvan: amihez a kutyatulajdonosnak van szerelője**. Elkezdek Skoda Octaviákat nézni, kevés sikerrel, aztán megvilágosodom: a használtautó.hu-n nem muszáj márkát megadni, elég paramétereket. És akkor egyre több kombi Focus kezd rám kacsingatni. Én Jóapám Mondeóját imádtam, a mostani S-Maxszal inkább a kölcsönös tisztelet jellemzi a kapcsolatunkat, de annyit azért tudok, hogy a Fordokat szeressük. És az új Focusoknak milyen szép rafinált lámpái vannak. Adélkának ennyi elég, kész, mostantól Focust veszünk.

Azt leszögezném, hogy a szorosabb-lazább ismeretségi kör egyaránt hasznavehetetlennek bizonyult. Az egyik fele szerint csak dízelest ne, a másik fele szerint mit akarok egy 1.6-os benzinessel, vegyek inkább 2 literes dízelt. És mindenképpen kombi, mert nem fogyaszt többet, és milyen jól jön szökőévente egyszer, amikor cuccolni kell! De azért lehetőleg kis ázsiai autó, mert arra nem kell sokat költeni, ja, és a Skodához olcsó az alkatrész. Ismerőstől vegyem, de lízingcégtől, csak kereskedőtől ne, vagy igen, csak nézzem meg, melyiktől. Vigyek magammal szerelőt, ne, ne szerelőt, csak ismerőst, dehogy, az autót vigyem szervizbe. Ez kábé úgy kezdett hangzani, mint amikor jógán fejjel lefelé minden végtagomat tartja valaki, alattam az oktató, és mindannyian egyszerre adnak tanácsokat. Én meg már legszívesebben csak valaki olyat vittem volna magammal, aki mélyen a szemembe néz, és tekintélyt parancsoló hangon azt mondja: ezt megveszed.

Múlt pénteken néztük meg az elsőt. Itt az a szintén elhangzott tipp, hogy vigyek magammal férfit, mert akkor komolyabban vesznek, már bucskázott, mert az eladó azzal kezdte, hogy letegezett, majd a kérdéseimre Jóapámnak (pardon: faternak) válaszolt, végül megkérdezte, hány éve vezetek, mielőtt odaadta a kocsit próbakörre. Jjjó, köszönjük, nem kérjük, sikongatta a megérzésem, de nem mertem hallgatni rá, ezért kihívtam egy mobil átvizsgálót, aki megállapította, hogy a festékvastagság oké és nincs hibakód, majd félrevont és megsúgta, hogy szerinte úgy 100 000 km-rel vissza van pörgetve az óra. Na, ezt éreztem. De legalább egy gyönyörű boxere volt a fickónak, kár, hogy nem azt árulta.

Azóta kiokosodtam a Focusokat illetően. Sok közülük cégautó volt, ami nem is azért baj, mert széthajtották, hanem mert a legtöbbjében nincs az a felszereltség, amit én szeretnék (mit nekem digit klíma, de az AUX csatlakozó!!), meg a kormányuk is ronda. Na de tegnap megláttam egyet, ami Titanium felszereltség, vagyis puccos, és kicsit olcsóbb, mint a többi. Na jó, de Székesfehérváron. Ma "le"mentem megnézni (és csak akkor jutott eszembe, hogy ezt bunkóság mondani, amikor már visszafelé jöttem).

Aj be szép, volt az első gondolatom. Nem voltam mindig oda a fehér autókért, de ennek jól áll. És mekkora csomagtartó, élni lehet benne, és milyen kényelmes***. Elmegyünk próbakörre, és beletapadok a székbe. Hmmm... kéne. Meg kéne nézetni. Találnak egy szerelőt Fehérváron, és uccu. Amikor ő is tökéletes-közeli értékeket kezd látni, megint feltámad bennem a mélyenszembenézés iránti igény, és felhívom Jóapámat. Miután megnyugtat, hogy nem gáz a második autót megvenni, amit látok, és nem baj, hogy dízel, akkor elhatározom magam.

A kereskedő szemébe nézve, tekintélyt parancsoló hangon azt mondom: ezt megveszem.


Ő Malac. És most vigyorgás van.

Már csak át kell jelentkeznem a 13. kerületbe, levezényelni az átírást, és megtalálni a módját a francos MY-Camp legális lebonyolításának. Ígyszépazélet.

 

*Farmer, sportcipő, ohne smink, meg a Canonom. Vagy az Európai Parlament, MAC kontúrozás, és akkor a 65 literes túrahátizsák. A lakásom egyhetedét kitevő vetítővászon és a saját készítésű raklapbútorzat.
**Volkswagen-csoport.
***Szegény Gyöngy után kábé minden autó kánaánnak érződne.

Hozzászólások

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio