Hableányképzés

Címkék: 

Tudom, képanyaggal hatásosabb lenne, de most ez van. Búvártanfolyam a Vörös-tengerben.

Terveztem én ezt már egy jó ideje, nem kis részben ezért jöttem Izraelbe, meg sejtettem is, hogy tetszeni fog.

A legtöbb eilati búvárközpont mondjuk így néz ki:

Felhívnám a figyelmet a tengerpartra rögtön mögötte. Ehhez képest Shulamit (aki egzotikus neve ellenére egy Németországban felnőtt, középkorú zsidó nő) egy városszéli sufniban tartja az óráit (nem véletlen nincs róla fénykép), ahonnan olyan furgonokkal visznek a tengerhez, ahol a biztonsági övet megmerevítette a só, indulás előtt kell bele locsolni ezt-azt a benzintől eltekintve is, no meg jó izraeli szokás szerint index helyett a lökhárítót használják. A chilei kisteher után, amit meg se tudom számolni, hányszor toltunk be egy hónap alatt, ez maximum apró kellemetlenség. Viszont állítólag sokkal jobb itt a felszerelés, mint a puccos parti helyeken. Ezt most nem fogom kipróbálni, de amit eddig olvastam, abból nekem úgy tűnik, hogy tényleg (pl. nem mindenhol alap, hogy adnak komputert is a bérelt cucchoz, meg van, ahol a tanulónak már a tanfolyamhoz meg kell vennie a maszkot meg az uszonyt).

Szerdán magánórát tartott nekem egy szintén középkorú német hölgy, akivel gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és utána még a bótba is elvitt. Azt fontos tudni, hogy ez egy függetlenség napjával súlyosbított hétvége volt, vagyis minden zárva. kivéve azokat a helyeket, ahol felfújható nemzetiszínű buzogányt vagy csatabárdot lehet kapni, mert az minden gyereknek volt. Szóval a boltban szereztem paradicsomot, uborkát, hummuszt, meg két üveg sört (ez még a későbbiekben fontos lesz).

Az Arava Hostel, akárcsak az összes többi Eilatban, légkondival megy, ha nincs légkondi, megáll az élet. Ha viszont van légkondi, akkor én fogok pont annyira megfázni, hogy már ne tudjak merülni. Ebből a megfontolásból első este kihúztam a készüléket (a távirányító messze volt, és gondoltam, éjjel 1-kor senki nem fogja ezt észrevenni). Hát tévedtem, fél 3-kor beviharzott egy bekötött fejű ortodox csaj meg a gondnok, felcsapják a villanyt és héberül ordítani kezdtek velem, hogy a csajnak levegő kell (csendben arra gondoltam, hogy ha nem lenne 80 kiló, talán jobban kapna levegőt, de úgy ítéltem meg, ezt fölösleges mondanom, a feltételes módig már biztosan nem jutott el az angoltanulásban). Megegyeztünk abban, hogy csak 23 fokig fog hűteni a cucc, és másnap aztán ő le is lépett. Kibekkeltem, utána felcsavartam a légkondit 25 fokra, ott már alig mozdul, annyira meg senki nem ért a technológiához, hogy a hőfokot átállítsa. Cudarul visszaélek azzal, hogy aggyal járok a világban.

Tegnap aztán megkaptam oktatónak Boazt, akinek a nevéről folyton ez a kép jutott az eszembe:

Ez a búvárkodás szempontjából persze mindegy. A második nap azzal kezdődött, hogy a másik tanuló jól elkésett. Ráadásul a teszteket se csinálta meg, úgyhogy ha komolyan vettük volna magunkat, ki se mehettünk volna. No de nem Izrael lenne, ha komolyan vennénk.

A tanfolyam és a búvárkodás sajnos élesen elkülönül, leginkább azért, mert előbbinél nem az a lényeg, hogy odass, hal, hanem mindenféle gyakorlatot kell végrehajtani, amire a való életben semmi szükség nincsen. Némelyik azért hasznos, de hogy a 6m-es mélységből ordítva felúszást nem fogok sűrűn gyakorolni, az biztos, és ha rajtam múlik, a "megtöltjük a maszkot vízzel, majd orral kifújjuk"-ot sem. Alapvetően két problémám van a tengerrel: 1) bedugul a fülem*, 2) a víztől meg lehet esetleg fulladni. Mi a túróért kell akkor levenni a maszkot és anélkül úszni?

Ezektől eltekintve egészen szórakoztató a technikai része is (beszambázni a tengerbe a napozó helyiek között teljes neoprén ruhában és csizmában, 12l-es palackkal, 7 kiló ólommal lesúlyozva például), amit meg lent lehet látni, az egészen megdöbbentő. A Brian élete után ez most Némó nyomában, mintha egy nagy trópusi akváriumban úszna az ember. Bohóchal is volt, polip (sőt, szeretkező polipok!), elektromos rája, meg ilyen nagy színes karácsonyi pontyok, amik direkt odajönnek, mert már tudják, hogy a kezdő búvár felkavarja nekik az iszapot. A Goprót még nem vihettem be, mert hogy elvonja a figyelmemet.

Az elmúlt pár napban meglepően szociábilis voltam, úgyhogy most nem akarok embereket látni.

Az történt még, hogy a hostelben valaki nyilván nem ismerte azt a (falra is kiírt) szabályt, hogy ha egy zacskóban kaja van, a zacskón pedig név, szobaszám és távozási dátum, akkor az NEM szabad préda. Viszont az illető belepakolta a szatyromba a saját cuccait, úgyhogy a cserekereskedelem szellemében elfogadtam két doboz sört, három citromot és négy almát a fél doboz hummuszomért, a joghurtomért, két avokádómért és a mandarinomért cserébe.

 

*Családi szűk hallójárat, a fülész állítólag egy pillantással meg tudta állapítani a nagybátyám vezetéknevét.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio