Ruimte en tijd

Hát ha nekem valaki x hete azt mondja, hogy a Valentin-napot így fogom eltölteni, x-hez képest exponenciálisan röhögtem volna körbe. Milyen az az exponenciális kör egyébként?

Kezdődött először is a tegnap reggellel, amikor felvertem az álmos, de igen elszánt Gyapjast, és elmentünk az utrechti textilpiacra, bizony, vettünk 11 méter (9 kellett volna, de jól alkudott a bácsi) gyönyörű sötétlila bútorszövetet, csomó cérnát meg gyűszűt, meg szabókrétát. Ebből részben fokhagymás puff, részben gömbik lesznek, de ez most mellékes. Menet közben emelt hangon megbeszéltük, hogy miért nem írok én most a Menőmanónak.

Utána elvonatoztam és -buszoztam a halál kékeres... szóval Zélandba (a régibe), Dél-Hollandiába, ahonnan vissza a legegyszerűbben Belgiumon át lehet jönni. Helyibarátnak tudom, hogy Skodája van (csak ő szkodának mondja), de mindig elfelejtem a színét. Pedig ezüstmetál. Hármójuknak három autójuk van egyébként, este a kanapét egy nagyobbfajta Volkswagennel húztuk át, ma meg a Priusszal hozott haza. Átlagos holland család, kutyával és kakaduval, de mindegy.

Szóval nála az a nagy újság, hogy végre elköltözött, száz méterrel arrébb mondjuk, de kis lépésekkel kell kezdeni, ugye. Az előszobában ráfixáltam a linóleumra, mert pont olyan EPAL jelzés volt rajta, amilyen a raklapokon, amiket előző nap szétcincáltunk a műhelyben. Amúgy minden tök sötét, a holland szokásoktól eltérően nem hogy függöny, de fényzáró függöny van minden ablakon. Végre egy lakás, aminek a berendezésétől meg a rendjétől nem érzem rosszul magam a saját fészkem miatt. Ja, vettünk kókuszos teát, a fene se gondolta, hogy a Pickwick gyárt ilyet.

Aztán meg... hát mit lehet egy ilyen emberrel csinálni, beszélgettünk, leginkább én hallgattam, mert úgy tudja elmesélni a legszemélyesebb és legabsztraktabb élményeit, hogy azok mintegy univerzális léptékűvé emelkednek. Újra meg újra meg kell bizonyosodnom róla, hogy ez nem olyan pasi, ez nem fog véletlenül a seggemre csapni a konyhában vagy ilyesmi, és egyre inkább elengedem a háromszorosan egymás köré csavart végtagjaimat, őt meg újra meg újra biztosítani kell arról, hogy az teljesen oké, hogy ő most örül. Nem nagy erőfeszítés hallgatni, és végre nem kell tényekről és dolgokról beszélni, amik a való világban történnek. Persze én leginkább olyasmikről tudok mesélni, de azok is átlényegülnek, és észre sem veszem, hogy már sokkal mélyebben járunk, mint bárkivel általában.

Helyibarátnak az a szavajárása, hogy "time and space", avagy "ruimte en tijd", ezzel most nem Einstein gondolatait igyekezett magyarázni, hanem azt, hogy ellentétben a való világgal, ahol mindenki mindig rohan, itt (és most) van idő (és tér, bár ez magyarul hülyén hangzik) kielemezni azt, hogy mit érzünk azzal kapcsolatban, hogy ezt egyáltalán elemezni kell. Nem biztos, hogy sok értelme van, de ez is egy függesztéke a valóságnak, és máshol nem nagyon látom, hát kénytelen vagyok pár órát utazni érte. Na hát meg van dögönyözhető kutya.

Jadeszóval a Valentin-nap. Hát Helyibarátnak van ugyan valami osztrák csaj, aki gondolkodott rajta, hogy jönne, de aztán mégse, úgyhogy ő is ott maradt velem, meg hát nekem se volt már buszom. Áthoztuk a kanapét a szüleitől, aztán lenyestem a bajszát kicsit, hogy fel ne gyújtsa dohányzás közben. Azt nem gondoltam volna, hogy lesz olyan V-nap, hogy őt látom meg reggel először. De ezzel még nem volt vége. Hazahozott, aztán elmentem kizombára, ahol Gaylord Fockerrel kellett botladozni megint, a sok téridő miatt majdnem adtam már egy tockost a ladystyling tanárnak, annyira idegesített az alig látható mozdulatok miatti csesztetés, ráadásul annyira nem tartják az időkeretet, hogy majdnem lekéstem a mozit. Deadpool, a Hispánnal, akit már nem is tudom, hova számítsak az életemben, mert olyan, mintha a tavalyi szakítása miatt még mindig túl sérült lenne ahhoz, hogy benyögje, hogy nem csak azért jár velem moziba, mert akkor van kivel megosztozni a popcornon.

Összességében soha nem volt még ilyen élénk társasági életem, és hogy őszinte legyek, baromira összezavar, hogy mindenki akar valamit, közelebb vagy távolabb lenni, mint ahogy nekem kényelmes lenne, és egyikben se tudok megbízni. Mondjuk úgyis mindegy, nemsokára lelépek innen is.

A Magas, még a lakatpartiról, küldött egy rózsás smiley-t, és megkérdezte, hogy lefoglalnak-e az udvarlóim. Hej, hogy is kezdjem. Minek nevezzelek?

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio