Nem döntés kérdése

Egyfelől annyi dolgom van, hogy ki se látszanék alóla, ha mindet komolyan venném*, másfelől kezdek annyira kiégni, hogy csak egyik éppenhogyátcsúszós jegytől korcsolyázok a másikig, és remélem, hogy közben elmúlik. Egyfelől végre tényleg rendes barátaim vannak itt is, másfelől nem tudom rászánni magam, hogy olyan állapotba hozzam a lakást, hogy meg is hívhassam őket. Egyfelől kezd igazán izgalmas lenni az, amit csinálunk, másfelől nagyon zavar, hogy bevallottan nem várnak tőlünk megoldást semmire, sőt, sokszor eleve megoldhatatlan feladatokról kell beszámolókat írnunk és infografikákat rajzolnunk.

Egyfelől látom, hogy valahol gáz van, másfelől juszt is oda akarok menni, nem itt ülni ezen a képmutatóan kényelmes Nyugaton. Egyfelől baromira félek magamra csukni Magyarországot, másfelől viszket bennem Budapest hiánya. Egyfelől szeretnék sztorizható életet, másfelől szeretnék biztonságot. Egyfelől mennék a párommal vitorlázni, repülni, Afrikába, Kanadába vagy bárhova, másfelől szeretnék olyan párt, akivel otthon be lehet iratkozni tánctanfolyamra és welnessezni menni hétvégén.

Egyfelől nagyon hálás vagyok a munkámért, ami nélkül semmi jó nem történt volna az elmúlt 3 évben, másfelől nagyon haragszom érte, hogy kihegyezte a belső töltöttségjelzőmet** és nullára redukálta a monotóniatűrésemet. Egyfelől most marhára nem tudom, mi lesz, másfelől viszont előbb-utóbb muszáj döntéseket hozni.

 

*Ízelítő: reggel 9, add le az alumínium- és műanyaglemezből készült saját tervezésű szerszámosládát látványtervvel (amit gondosan utólag rajzolunk meg, hogy rajtunk kívül senki ne tudja, mit szerettünk volna eredetileg), tervrajzokkal és legalább 2 kartonmodellel, majd kezdd el megtervezni a következő feladatot, a legalább két különböző anyagból álló, precízen megmunkált és eredeti szemüvegkeretet, délután 1, kérdések és válaszok a SolidWorksben megalkotandó játékvonattal kapcsolatban, délután 4, szabadulás, fejezd be az angollal hadilábon álló német csoporttársak alkotta üzleti elemzést, szkenneld be a menekültprojektes cucc "architektúráját", telefonálj utána, hogy jövő héten Budapesten melyik orvos hajlandó egy angol formanyomtatványra ráütni a pecsétet, hogy nem állsz pszichiátriai kezelés alatt (minél hamarabb, amíg még valós az állítás), írd meg a hollandházit, ügess el a kölcsönbőröndért, tölts 3 órát az időjárás elemzésével hollandul, este 10: szabadulás.
**Nem tudom, hogy ez a tolmácslét jellemzője, vagy én vagyok helikopter, de nagyjából amióta ezt csinálom, ezres skálán, tűpontosan érzem, hogy mennyire vagyok fáradt, ideges, felkészült, és mindezt testileg, lelkileg, érzelmileg. Azt is tudni szoktam, hogy pontosan mi kell ahhoz, hogy jobban teljesítsek, sajnos azt is, amikor nem segít semmi, csak az alvás, még két óra van hátra a plenárisból, és a következő egy órában nyolc magyar van a felszólalók listáján.

Hozzászólások

Szerencsés vagy, hogy még tudsz aludni, akkor is, amikor így összesűrűsödnek a dolgok körülötted. Na, de az alváson kivűl, mi is kell a tolmácsoknak ahhoz, hogy jobban teljesítsetek?

Leginkább az, hogy a beszélő juttassa már el nekünk azt, amit géppuskasebességgel fel fog olvasni, ezt nem tudom elégszer ismételni.

Nekem személy szerint az kell, hogy legyen víz, wifi, és ne egyek ebédre szénhidrátot. Meg jó fej, jó humorú kollégák. De itt már nagyon bilibe lóg a fejhallgató, az összes nem szokott összejönni.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio