Vusss!

Pár hónapja, hirtelen felindulásból beneveztünk erre a hamburgi történésre, holott a salsatudásunk kimerül egy kezdő I. kurzusban fejenként, és ez még csak az egyik fajta, mert van legalább tíz. A leonbergi már a zumba említésétől is ideges lett, azt hitte, az is egy latin tánc, amit meg kell tanulnia.

A salsafesztivál-ipar nem viccel: gyakorlatilag folyamatosan zajlik valamilyen kongresszus, találkozó vagy hétvége. Nagyjából egy fickó, Albert Torres körül pörög az egész, aki a világkupa gazdája, és saját bevallása szerint évente 48 hetet utazik* a különböző rendezvényekre. Ahol ő ott van, az hivatalos válogatónak számít, a többin meg, gondolom, csak esti unaloműzőként lépnek fel azok a profi párok meg csoportok, akik napközben a workshopokat tartják. Ezek a nevek is erősen ismétlődnek.

 

Tropical Gem, akik többnyire elektronikus zenére táncolnak akrobatikus salsát, itt éppen salsazenére táncoltak modern ruhában.

És persze mindenhol ki van plakátolva a többi nyolcvan fesztivál, és persze mindegyik annyira jól hangzik (Horvátország és Marokkó szeptemberben, Antalya májusban), hogy az ember vidáman nyitja ki a pénztárcáját. Napközben workshopok, esténként show és buli, na meg itt-ott medence, tenger meg effélék.

A nagy sztárról valószínűleg külön irodalmi alkotást is el fogok követni, annyira hálás, szinte képregénybe kívánkozó téma.

 

Eddie Torres, a "mambókirály" egy későielvis-imitátorra emlékeztet, gyanúsan egyenes hajvonallal, és olyan testalkattal, hogy egy-egy fellépés után vélhetőleg oxigénmaszkra lehet szüksége, ráadásul kizárólag keresztnéven emlegetett és kivétel nélkül modellszépségű lányokkal táncol.

A hamburgi programban szintek szerint lehetett belépőt venni, és volt külön "sensual" terem is, ahol mindazt lehetett tanulni, ami nem salsa. Mi leginkább itt voltunk, mert a leonbergi a középhaladó salsaóráktól frászt kapott, a kezdő órák meg nekem voltak unalmasak, nem mintha már mindent tudnék, amit tanítanak, hanem mert van annyi salsás tapasztalatom, hogy gyorsabban tanulok figurákat, mint az átlagos kezdő. Meg persze a nőknek sokkal könnyebb**, mert legalább vezetni nem kell. Nekem mondjuk azt kell tanulnom, hogy hagyjam egyáltalán vezetni azt a szerencsétlen férfit.

Az egyik kezdő 4. óra azért eléggé a memóriánkba égett, egy fitt nagyi tartotta (még viccelt is vele, hogy ezt a mozdulatot most még nem kell hozzátenni, majd ha már száz éve táncolunk, mint ő), és a figura lendületességét azzal próbálta elősegíteni, hogy a sorsdöntő pillanatban bekiabálta, hogy "Vuusss!". Ettől részünkről filmszakadás, röhögve hullottunk szét a leonbergivel. A hangulatfestő afrikai csatakiáltásokkal való vezénylés amúgy is nagyobb divat itt, mint a sima számolás.

Szóval leginkább kizombával foglalkoztunk a hétvégén, ahol a nő feladata elsősorban az, hogy időben elhúzza a lábfejét az útból. Egy nagyon aranyos, angolai-francia páros tanított naponta kétszer, nagy derültséget kiváltva olyan megjegyzésekkel, mint hogy "nem fogdossuk a hölgyek hulihuliját!", no meg eleve az akcentussal (a franciák általában a szó eleji h elhanyagolásáról híresek, ezt kompenzálva a lány állandóan "harm"-ról és "habs"-ről beszélt). Volt még egy egészen sajátos rendszerük: az óra elején szétválasztották a népet, és amíg a lányok megtanulták, hogy a pucsítás elsősorban azért előnyös, mert így nem kell az összes hímről dörgölőzés útján akarva-akaratlanul méretet venni, addig a fiúkat beállították kettős spirál vagy parallelepipedon alakba, és ezután elvárták volna, hogy értsük, merre kell párt cserélni. A zenék viszont nagyon ütősek, egyszer például kézmosás közben meghallottam ezt:

 

A másik nagy kedvenc:

Az egyetlen baj, hogy sűrű a program, senkinek nincs kedve kihagyni egy órát azért, hogy várost nézzen. Tehát biztos, hogy rá kell húzni még pár napot, ha nem csak a szállodát és a tánctermet akarja látni az ember.

*Ezzel simán rám ver persze, de itt jegyezném meg, hogy ha az utazás célja az lenne, hogy direkt napsütéses tengerpartokra vagy menő nyugati városokba szervezett fesztiválokon gyönyörű kosztümös párokat zsűrizzek és all-inclusive koktélokat igyak, akkor szívesen átállnék erre az életmódra.
**Leszámítva a cipőket. Ugye vettem én egy szépséges, magas sarkú salsacipőt, de abban két óránál többet nem tudtam eltölteni függőleges helyzetben, és azt is csak akkor, ha folyamatosan lekötötte a figyelmemet az, hogy mennyire nem tudok táncolni. Az agy üresjárata esetén azonnal átvette az uralmat a hasogató fájdalom. Most láttam, hogy egyes nők lapos sarkúban workshopoznak, és nagyon csábított is a lehetőség, na de akkor sose tanulok meg lábujjhegyen egyensúlyozva forogni, ami, ugye, minden jólnevelt úrilánynak kötelező elem. Áthidaló megoldásként zokniban nyomtam.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio