B@szódjál meg, SNCB!

Ez a belga MÁV. De még olyanabb. És ma még örüljek, hogy se sztrájk volt, se két centi hó, mert akkor már ki se jutottam volna Hágából. Ehelyett gyanúsan jól ment minden egészen addig, amíg - ó, milyen ismerős ez a német vasútról - nyílt pályán, látszólag indok nélkül, meg nem álltunk. Aztán bevánszorogtunk még valami mucsai kis állomásra, de a mozdonyvezető bocsánatkérő hangját hallva már lehetett tudni, hogy gáz van. Kétszer próbálták újraéleszteni a motort, sikertelenül.

Mindenki lefelé, antwerpeni vonat ekkor, brüsszeli akkor. Na de Luxemburgba honnan van előbb csatlakozás? Ez egyáltalán nem triviális kérdés, de a németeken szocializálódva gondoltam, hogy elég keresni egy kalauzt, aki a kártyaterminálra emlékeztető kis kütyüjén ezt két pillanat alatt megnézi nekem. Hát nem. Kalauz numeró egynek fogalma sincs, kérdezzem meg a belga kollégát. Kalauz numeró kettőnek szintén nincs fogalma, de már jön is az antwerpeni heringszendvics. Felszállok, ekkor bemondják, hogy egy intercity, ami egyébként majdnem egy órával az eredeti vonatom után jár arra, kivételesen meg tesz erre egy kanyart, utána viszont nem minden bokornál, hanem csak pár helyen áll meg Brüsszelig.

Nosza, átszálltam, de arról még mindig fogalmam nem volt, hogy vajon óránként jár a kinézett luxemburgi vonatom vagy sem. Taktikusan már Belgiumban döglött be a vonat, nehogy már meg tudjam nézni az interneten. Kalauzkeresés kezdődik elölről, nem tud franciául, de angolul legalább igen, viszont a kütyüjén Belgium már nincs rajta, fogalma sincs. Szuper, akkor csak érjünk be a Noordra (az első brüsszeli állomás), ott körülnézek, aztán még mindg továbbmehetek, ha ez nem jön be.

És ekkor megint a nyílt pályán álldogálás, már ott, ahol a pályaudvar környéki kirakatlányokat is lehet látni. Körülöttünk mindenhol veszteglő vonatok, mögöttünk elsompolyog egy Thalys úgy gyökkettővel. Mi a franc? Ja, most épp nem sztrájkol senki, csak a jelzőberendezés. Nem hazudok, 20 perc alatt tettünk meg 200 métert. Végre le lehetett szállni, és kiderült az is (papírmenetrendből, mint az állatok), hogy van egy órával későbbi vonat, amivel még pont oda tudok érni a Bíróságra, ebédelni meg lepakolni mondjuk már nem lesz időm, de sebaj, elvégre miért nem keltem még egy órával előbb, vagy esetleg alhattam volna már Luxemburgban...

Aztán küldözgetés. Hetes vágány. Kint is vagyunk a táblán, aztán egyszer csak vált, másik vonat van ott, bemondják, hogy a hatos lesz az. Öt perc késés. Hét perc késés. Nyolcas vágány. Anyátok jól van úgy egyébként? Nagyon morcos vagyok, egy közismert lengyel-magyar szót emlegetek gyakran, pedig a lányok innen már nem látszanak. Hangulatomat némileg oldja az az olasz úriember, aki a telefonján értekezik, és messzemenően egyet tudok érteni vele, amikor minden második szava az, hogy merda.

És miért nem tudom mégse annyira utálni az egész bandát, amennyire megérdemelnék? Mert már kint a brüsszeli dugóból, békés rétek között robogva, megjelent egy mosolygós fazon, hogy töltsek már ki egy kérdőívet, ad hozzá tollat. Pár kérdés, hova megyek, minek, satöbbi. Adnám vissza az egészet, mire közli, hogy a toll az enyém. Hát meg kell őket zabálni, nem lehet haragudni rájuk!!

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio