Egy új szerelem kezdete

Jól meglepődtem a hétvégén. A leonbergi talált egy diákoknak olcsón hirdetett latin mix hétvégét, aztán kiderült, hogy egy full extrás salsafesztiválról van szó, ahol mi egy esti belépő áráért megkapjuk a pénteki-szombati bulit meg hat táncórát. Ja, és egy új szenvedélyt!

Elég kicsi és belterjes világnak tűnik ez, már ami a versenyzést illeti. Hirtelen eszembe is jutott, hogy annak idején az első salsatanárom panaszkodott arra, hogy ő többet nem indul magyar versenyen, mert úgyis csak a bírák haverjai nyerhetnek. Nemzetközi szinten nem tudom, mennyire van így, de a World Latin Dance Cup nevű rendezvény eléggé egy személy, Albert Torres körül pörög. Amelyik istenhátamögötti salsakongresszusra ő el tud utazni, az hivatalos kvalifikálónak számít, így ez a brémai is, pedig ötvennél többen nem voltak. Ennek köszönhetően kaptunk a show-ból rendesen.


Jobb oldalt Alien Ramirez, aki ezzel a névvel nem tudom, hogyan, de híres lett Amerikában, és 18-szoros világbajnok. Bal oldalt a tavalyi salsa szóló férfi győztese.


Ez a szép flamingópár meg a másik fő attrakció volt: Stella és Dimitris. Egyszerűen gyönyörűek, és még táncolnak is.


Ők meg együtt majdnem százévesek. "Ha ennyi idősen így fogsz kinézni, táncolok veled!" - mondta a leonbergi, erre közöltem, hogy 1) majd csak lessen, 2) így is, úgy is táncolni fog, a kutya úristenit neki, erre pontosított, hogy de akkor indulhatunk versenyen is. Röhej és rémisztő, de 6 év múlva nevezhetünk a kombinált 75 év feletti kategóriába.


Ez meg egy női fellépőcsoport, mert olyan is van, az azonos nemű párok, 3-12 éves gyerekek és mozgássérültek divíziója mellett.

Nekem már csak azért is áldásos volt az okítás, mert a németek hálistennek nagy öniróniával és természetességgel kezelik azt a velük született hátrányt, hogy zenére elengedni magukat teljességgel, genetikailag képtelenek, úgyhogy muszáj technikával pótolniuk azt, ami egy spanyolnak vagy egy olasznak beleszületik a csípőmozgásába.

De nem csak azon lepődtem meg, hogy milyen környezetbe csöppentünk, hanem azon is, hogy kedvesem, aki a zenének, táncnak, úgy általában a művészeteknek közelébe se ment, amíg velem nem találkozott, mekkora lelkesedéssel vetette bele magát a latin táncokba. És nem is csinálta rosszul*! Lenyomtunk három óra bachatát, egy óra cha-chát meg két óra salsát, ebből a második véletlenül középhaladó volt, de legalább kihívás. És tényleg igaz, hogy a parketten minden párkapcsolat leképeződik: én görcsösen próbálok nem vezetni és nem rászólni a leonbergire, hogy két perce az ötödik ütemre kezdjük az első helyett (ennyire nem botfülű, csak sok végtagjára kell egyszerre figyelnie), ő meg élvezi, hogy végre dominálhat. Még a bulira is maradtunk vagy fél kettőig mindkét este.

És nem is mi lennénk, ha nem kezdtünk volna mindjárt gondolkodni azon, hogy az antalyai, hamburgi és marrakesi hosszú hétvégék közül melyikre nevezzünk be. A nagyon jól hangzó egzotikusakat sajnos logisztikai, illetve anyagi okokból elvetettük (csütörtökön Közép-Kelet-Európából Marokkóba repülővel eljutni nem drága, hanem konkrétan lehetetlen, azt meg nagyon ki kéne fundálni, hogy melyik országból akarunk Törökországba érkezni, tekintve, hogy két külön országban élünk, viszont nekem az érkezés estéjén egy harmadikba kell eljutnom, hogy másnap reggel mehessek egy negyedikbe), de Hamburg leszervezve. Kis betekintés a naptáramba:

július 3: a vizsgaidőszak vége, irány Bretagne, MY-Camp.
július 6-8: Strasbourg, munka, majd vissza a táborba.
július 12: irány Hága, majd a lehető legrövidebb idő múlva Bréma
július 14-23: vizsgaidőszaki support
július 24-26: Hamburg, salsatalálkozó
július 27-29:  a leonbergi teljes életének kiköltöztetése és konténerbe rámolása
július 30: Hamburg-Budapest
augusztus 2: Pozsony, évfordulózás, utána rugalmasan irány Bécs.
augusztus 7-8: Ozora.
augusztus 10-17: Sziget.
augusztus 19-?: Horvátország, sátras-autós randomtúra.
augusztus vége: Mensa-tábor.
szeptember 6: irány vissza Hága.

Akárhogy is nézem, ez 7 ország egy nyárra. Meg kéne tanulni salsázni.

 

*Német mércével. Na jó, ez gonosz volt. A felhozatal egyébként ugyanolyan, mint Magyarországon: vannak rendes, jószagú férfiak, akik tényleg meg akarnak tanulni táncolni, vannak büdös, idomtalan vaddisznók, akik végső kétségbeesésükben itt próbálnak csajozni, vannak a barátnőjük által elrángatott, kétballábas fiúcskák, meg van az a képződmény, amelyik se a normál lépést, se az oldalra alaplépést nem táncolja, hanem végig valami átlós mozgást végez, gondolom, abban a reményben, hogy legalább a kettő közötti átmenetet se kell levezényelni a nőnek. De nem is ez volt benne a legviccesebb, hanem amikor késve érkezett, a tanár meg jelezte, hogy van itt két hölgy is, akiből választhat, ő meg nagyjából a "kő kóla?" német megfelelőjével gondolta felkérni. Én csak szinkrontolmácsolás révén tudtam röhögni rajta.

Hozzászólások

Nem Brüsszel, hanem Budapest, Bécs, Pozsony, valami a térségben, továbbá azon a csütörtökön, nem két hét múlva. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. :)

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio