Az ember tragédia

Címkék: 

A héten elkezdődött a második modul, szokás szerint némi idegbajjal és beilleszkedési feszültséggel, de azért tanulok. Például már egyáltalán nem érdekel, hogy szeretni fog-e a csapatom, annak a ki tudja, melyik balti országból szakadt srácnak például, akinek se a neve, se az arca nem rémlik az elmúlt két hónapból, meg fogom mondani, hogy nagyon gyorsan közölje, hogy szándékszik-e részt venni a projektben, mert a legnépszerűbb témára osztották be (az óceán mint potenciális élettér), és ha nem becsüli meg magát, még most szólok a tanárnak, hogy dobja át büntetésül a tornatermes csapatba, és valami érdemesebb emberrel pótolja.

Egyébként eddig nem akcióztam ilyeneket, a saját mércémmel bőven a komfortzónámon kívül voltam nyitott, barátságos és éretlen, hát nem jött be. Mostanság már igyekszem jókat szórakozni azon, ahogy az orrom előtt beszélnek bulikról, amikre nem tudok értelmes magyarázatot, hogy miért nem kaptam meghívást. Valamiről nagyon lemaradhattam, vagy csak öreg vagyok, fásult és unalmas. Hát ha ti így, én is úgy, a szünetekben ott van nekem a 9gag, a csuklómon meg az okosóra, ami csak az első jele annak, hogy mi lesz belőlem, ami belőlük meg valószínűleg nem. Sajnálom, annak vége, hogy direkt nem tartom magam különbnek náluk, ők meg folyton az orrom alá dörgölik, hogy én nem vagyok nekik elég jó.

Úgy tűnik, legalább a Mensában sikerült egy lojális félre találnom: Helyibarát (nagyon büszke rá, hogy tényleg ezt jelenti a neve, pedig ez ugye nézőpont kérdése), akit Jóanyámnak úgy jellemeztem, hogy olyasmi, mint Fefe, csak diszfunkcionálisabb, tegnap rám pirított, hogy miért nem jelentkeztem a delfti hétvégére, ami most lesz, hát mondom, azért, mert nem tudtam róla, de ezen ő máris segített, és ha minden jól megy, akkor szombaton ki fogom próbálni ezt:

Meg egyébként Helyibarát elhozza nekem a régi longboardját, szóval eléggé királyságosak a kilátások.

Tegnap este kicsit eltört a mécses, amikor azt láttam, hogy 4 lány Éhezők Viadala-maratont tartott, köztük az is, aki múlt héten azt bírta mondani nekem, hogy micsoda menő utazásokat posztolok Facebookon, és biztos mennyire jó nekem. Szeretném elmondani neki, hogy legtöbbször otthon ülök és nézem, hogy kik jöttek össze már megint. De ennyire kitárulkozni még sokkal cikibb lenne. De azért sokszor érzem magam kicsinek és hülyének.

Aztán meghallgatom ezt, és ettől jobban érzem magam.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio