Minden valóságnál igazabb álmaink

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

Ugye eleve azért kellett kinyitható raklapkanapé, hogy jöhessenek vendégek, és már többen maradtak le Budapest hajnali (sőt: délelőtti) fényben fürdő nevezetességeiről a kanapé kényelmes mivolta miatt. Volt olyan, aki már két hónapja utazgatott úgy, hogy minden városban pontosan 3 napot töltött, és azt nyilatkozta, hogy nálam aludt a legjobban. Szóval virtuális pacsi mindenkinek, aki közreműködött a kanapé elkészítésében (konkrétan: BPS Kft, Jóapám, a leonbergi, a Bétex, az Obi, a szivacsvagas.hu és az a Hegedűs Gyula utcai varrónő, akinek a nevét azóta sajnos elfelejtettem)!

Hétfőről keddre két lengyel srác aludt nálam, akik a Vatera és a Teszvesz (persze ezt náluk mindenki tezsvezsnek mondja) lengyel tulajdonosánál (!) programoznak. Ők azzal a kéréssel álltak elő, hogy szabadulószobába szeretnének menni. Végül a PánIQszobába vittem őket, mert ott már voltam, és a mai napig az a kedvencem. (Én szeretem, ha az elektronikus kütyükhöz még az elemet is egy számzáras dobozból kell előhalászni.) Amikor megtudták, hogy mensás vagyok, ragaszkodtak hozzá, hogy velük menjek. Miután az első két lakatot három perc alatt kinyitottam, eszembe jutott, hogy lassítanom kéne, ami olyan jól sikerült, hogy ha nem kapunk segítséget meg plusz 5 percet, bizony nem jutunk ki. De mivel csak hárman voltunk, ez is szép teljesítmény. És tényleg működik angolul is a dolog, leszámítva magát a kódot tartalmazó felvételt, mert azzal nem tudom, mit kezd egy külföldi, hogy "a kód... csillag... hét... négy...harminckettő".

Szerdán aztán két kelekótya argentin érkezett, jobban mondva egy pár, akikből a srác beszélt, illetve ha szétválasztották őket, akkor meglepő módon a lány is. Azért kelekótyák, mert a Couchsurfingen két éjszakát kértek, aztán hármat maradtak, de amikor ezt felhoztam, olyan őszintén meglepődtek, hogy nem volt szívem kirakni őket. És milyen jó, mert isteni rizottót főztünk együtt, meg egy doboz Raffaellót is ott hagytak. Az élet apró örömei. És ha már a péntek estét is nálam töltötték, nem volt más választásuk, mint velem jönni Rackára, ami soha nem volt ilyen frenetikus (bár a Szigetes koncertjüket legutóbb, korai illumináltság okán ki kellett hagynom). És rájöttem, hogy királyság nálam lakni, nem csak mert bringával tíz perc a belváros, hanem mert az összes létező éjszakai is átszállás nélkül hazavisz.

Hétfőn pedig újabb maratoni hat hét kezdődött, ami némi átfedésben van a leonbergi nélkül töltött, lassan szintén legendássá avanzsáló hat héttel, de legalább nem lesz időm búslakodni, mert minden városban legfeljebb 4 napot töltök. A reggeli stuttgarti járaton azt hiszem hatan voltunk tolmácsok, aztán változatos kombinációkban jutottunk el Strasbourgba. Én közben megmagyarázhatatlan módon szert tettem egy szürke bokacsizmára és egy kiló magra, aztán bevettem magam a hatalmas ágyba és három órát durmoltam. Tegnap este pedig debütált a retúrom, szerencsére egy időben beadott és általam gondosan lefordított, majd nagyjából felolvasott hozzászólással, pár képviselő lézengős jelenléte mellett. Az, hogy mindez a plenárison történt, élő közvetítésben, az most kevéssé zavar. Ma ilyen hempergős jó kedvemben vagyok, ugyanis dolgozni csak este kell majd.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio