Habszivacs dobócsillag ajánlott

Hihetetlen jó, végre van egy hétvégém, amikor nem kell menni sehova, amikor csak itthon ülök, olvasok, főzök (és ninjázom). Tudjátok, mikor volt utoljára ilyen? Júliusban. Ráadásul most az egész hetet végigdolgoztam, tehát most egészen együtt tudok érezni azokkal, akik egyébként így élik az életüket. 

Péntek este Oktoberfest volt itt is, Szöszke & Co. társaságában. Mindenkinek volt mire részegednie, az én bánatom az volt, hogy nem fogadott a fodrász (azannyaúristenit, nem kérdezte, hogy van-e henna a hajamon, ami tudniillik minden további beavatkozást ellehetetlenít!), de azért ennél súlyosabb problémák is voltak. Például, hogy az összes asztal foglalt volt, a mienk konkrétan a College of Europe nevére. Kisült, hogy az egyik pincérnő magyar, neki mindjárt el is magyaráztuk, hogy majd elmegyünk, ha jönnek. Hogy, hogy nem, éjfélig nem jöttek (lehet, hogy nehezen tudták a sörrel meglocsolt, perecek alá rejtett, színével lefelé fordított névtáblájukat kibetűzni). Addigra meg mi már rég a padon voltunk, (be)állva.

De minden sörnek megvan a böjtje, még ha nem borra isszák is. Szombat délelőtt baromi beteg voltam, és erre még rátett az első emeletünkre nemrég beköltözött bácsi szörnyűséges ebédje, ami a szagokból ítélve sóból, halból és krumpliból állt, de abból az átható bukéjú fajtából. Dél körül nem bírtam tovább, kimenekültem vásárolni. Elhoztam hatvan fényképet a Media Marktból, amikkel azon nyomban ki is dekoráltam egyébként kies szobámat. A mintázat avatatlan szemeknek megfejthetetlen kód, valójában azonban a fal repedései és foltjai ihlették az elrendezést. Illetve van egy állatos sarok, ahol a falka és Atom kapott helyet. 

Harisnyát amúgy nem akartam venni, csak ahogy krúzoltam a Roodebeek bevásárlóközpontban, átvágott előttem keresztben két csaj, azzal, hogy "húúú, odass, milyen harisnyák!". Ezt égi jelnek vélve követtem őket, és hát tényleg. Beszereztem öt pár akciós, testszínű térdharisnyát, mert igen hasznos darab, de nálam nemhogy fogyó- hanem szökőeszköznek minősül, olyan ütemben tűnnek el. Meg persze vettem két rám jobban jellemző darabot. 

Időtlen idők óta térdig érő, A vonalú farmerszoknyát kajtatok, kiegészítve szürke sildes sapkával, de ez egyelőre álom marad. Viszont vettem szilvaszínű szemspirált, meg egy német szótárfüzetet, amire motivációként egy szőke bajuszt ragasztottam (mondván, hogy ha ezt mind teleírom és megtanulom, akkor statisztikailag többnyire szőke bajszos emberekkel fogok tudni jobban beszélgetni. FYI: a leonbergi barna hajú és krónikusan szőrtelen). 

Estére pedig Tiramisuhoz voltunk hivatalosak Szöszkével, aki azt gondolja rólam, hogy ez is a fondorlatos stratégiám része, hogy bevonjam őt is a couchsurfingbe, pedig engem ugyan hol érdekel, hogy valaki önszántából kimarad a jóból, egyszerűen nem akartam egyedül menni, meg bizonyítékot akartam neki szolgáltatni, hogy attól még, hogy valaki nem normális, még lehet sikeres. Abban ugyan kudarcot vallott Tiramisu, hogy berúgasson minket, ugyanis az Oktoberfest másestéjén egyikünknek se fűlt a foga a rumos kólához, de a lazacos-cukkinis fettuccellét emberesen betermeltük. Majdnem overijsei pizsamapartiba torkollott az este, de aztán győzött a józan ész.

Ma reggel aztán kivakartam magam az ágyból és elmentem az első belgiumi ninja-edzésre. A honlapjukon baromi komolyan leírják, hogy keikogi, vagy ha nem, legalább fekete nadrág és póló, de ha a pólón minta van, akkor az csak harcművészettel lehet kapcsolatos. Hát én vettem is két fekete pólót, mert a mensás pólóim, amikben futni szoktam, legfeljebb a szájkaratéhoz köthetők. Ehhez képest az edzés mérlege: két Motörhead és egy pillangós kismacska, mármint pólóilag. Még jó, hogy dobócsillagot nem vettem, a honlapon az is fenn volt, mint kötelező felszerelés.

Az első megállapításom az volt, hogy milyen jó, hogy itt végre leírva is látom, hogy mit kell üvölteni az edzés elején (otthoni mesteremnek nem erőssége a távol-keleti nyelv szabatos kiejtése) meg hogy végre megtanítanak normálisan gurulni. A második megállapításom meg az volt, hogy ezek Budapesten tíz perc alatt haláloznának el. Egy zöld öves srác még mindig az ellentechnikán mélázott, amikor én már rég a ruháját fogtam. Ádám ezért egy fehér övest is úgy fenéken billentett volna, hogy orral mossa fel a tatamit! És itt nem divat az sem, hogy amíg a tori bénázik, az uke földre kerülés közben keresi a lehetőséget, hogyan húzzon be neki. Viszont egymásra épülő technikákat tanulunk úgy, hogy a legtöbb partner nem áll fényévekkel fölöttem. Szóval kiegészítésnek, amikor itt vagyok, nagyon jó lesz ez.

Napjaim nagy részét gondolatban velük töltöm: 

Juszt se fehérek, visszautalva egy régi poénra (a nők azért öltöznek az esküvőn fehérbe, hogy jobban hasonlítsanak a háztartási gépekre), aminek a keletkezésénél ott se voltam. Lehet, hogy nekem a menyasszonyi ruhám is inox lesz. A feladat egyelőre ezeket bezsúfolni a 4 m2-es konyhába.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio