Késői híradás a kétszemélyes kalóztúráról

Miután élőben már többen hiányolták a bejegyzéseimet, teszek egy kísérletet, hogy számot adjak az elmúlt két hétről, amíg még mindig cseng a fülem a tegnapelőtti Leningrad koncerttől, miközben a fejemben már a Kiscsillag a soundtrack. Ezt mellékelem, és előre is bocsássatok meg a színvonalért, de ez most egy ilyen tudatállapot.

 

Szóval volt először egy hétvége Bécsben Aurialénál, ahol nagy irritatív lehettem, ugyanis állandóan felkapkodtam a gittegyleti telefonokat, és még így is le lettem teremtve, hogy az egyiknél éppen foglalt voltam.

Egyébként mensásokhoz méltó szervezés volt, a legmelegebb napokat töltöttük egy - bár élhető és légkondicionált vendéglátóhelyekkel gazdagon ellátott - betondzsungelben, meg abban a bevásárlóközpontban, ahol Auriale egy Bershka-üzletet próbál gatyába rázni. Igyekeztem fellendíteni a forgalmat, gondolván az EMAG gálavacsorára vettem egy tökéletes LBD-t, meg egy mustárszínű pulcsit, amilyenem volt egyszer, csak agyonszerettem. Meg lett egy hatalmas táskám is, amivel vérmes utazási terveim vannak.

Na de mindez kiskutya füle ahhoz képest, hogy péntek délelőtt én még ott lazítottam a szemlátomást szülni nem készülő Raménál, este meg írt egy sms-t Desirée-nek, hogy holnap kimennek a dunabogdányi strandra, aztán reggel arra ébredünk, hogy nevezett D. fogja a telefonját és sikoltozik, hogy megszületett, megszületett! Ezt garantáltan nem fogja senki überelni, 1 óra 20 perc alatt bújt ki, mindenesetre üdvözöljük ebben a világban, tiszteletére szóljon a Turboboy!

 

Jó volt, hogy együtt voltunk hárman, legalább meg tudtuk beszélni, milyen érzéseket kelt bennünk ez az egész (onnantól, hogy baromi boldogok és büszkék vagyunk, azon át, hogy úristen, öregszünk, közelebb a 30, mint a 20, egészen odáig, hogy teljesen el vagyunk mi tévedve, vagy csak máshol keressük a boldogságot, meg persze, hogy reméljük, ott is van boldogság, amerre mi keressük, mert Raménak szemlátomást bejött az élet). 

Mi meg szombat este a Glee nevezetű sorozatot néztük jéghideg dinnye fölött pihegve, vasárnap viszont a bakancslistám egy újabb tétele mellé került pipa: felültünk a Práterben arra a két hullámvasútra, amire még 2007-ből emlékeztem, de akkor csak az mentette meg a durván macskajajos arcomat, hogy november lévén zárva voltak már. Az egyik a Boomerang, amiben egész addig semmi extra nincs, hogy elindul fentről és csavarodik néhányat. Hanem amikor megáll a végén és elindul ugyanazon a vágányon hátrafelé... mindezt úgy, hogy egy kétpontos biztonsági korláton kívül semmi, de semmi nem tart vissza attól, hogy az ember oltárira kizuhanjon az egészből... Szóval nem ok nélkül paráztam tőle. A másik meg a Volare, amiben az ember szuperhősnek érezheti magát (bár a legtöbb szuperhősön általában nincs se rögbisisak, se repülő vastüdő). Desirée ebből a programból kiiratkozott, de legalább készült rólunk fénykép. Geronimoooo!

Közben végigkóstoltuk Bécset: Weisswurst, barackos fagylaltgombóc, fröccs és nemzetközi kajafesztivál. Ha Auriale kicsit is olyan, mint én, akkor vörösre sírta a szemét, amikor eljöttünk, de erre vonatkozóan nincsenek megbízható adatok.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio