Több cuccom van, mint amennyire öreg vagyok

Ezt se gondoltam, amikor kimentem Brüsszelbe: nálam jártak a szülők, mindketten, egyszerre, autóval. Jobban mondva inkább bálnával. Jóapám szerencsére hajlamos a megalomániára, amikor házat épít vagy autót vásárol, ezért pár éve egy Ford S-Max-szal jár, amiről én nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ugyanarra a vázra épült, mint a Mondeo. Olyanon tanultam vezetni, és abban sose volt olyan élményem, hogy kinyújtom a kezem, és nem érem el a műszerfalat. De már többször örültem a hatalmas járgánynak, ugyanis már-már szokássá vált, hogy ezzel menekítenek ki frankofón országokból. 2010-ben Strasbourgból költöztem, és akkor jött velem Gitane is, hát mit mondjak, harangoztak a cuccok a kocsiban. Most, 2013-ban és Brüsszelből jövet erről szó sem volt. Konkrétan két köbmétert töltöttek ki a vackaim. Jó, befér a banyatank, de akkor kikerül a porszívó. Üléstámla le, IKEA-s szatyor rá. Nem jó, üléstámla fel, ülés hátra, szatyor elé, présel-présel-présel... jó lesz! Kábé ebben a stílusban.

Na de ne szaladjunk előre, csütörtökön dolgoztam este 6-ig az euró megvédésén (ezúttal nem a spekulánsok, hanem a hamisítók voltak terítéken), aztán spuriztam leadni a biciklimet nyárra egy couchsurfingesnél, akit ennek kapcsán ismertem meg, de elég volt annyit látnom a profilján, hogy Galaxis Útikalauz-rajongó, és már tudtam, hogy Gyalogkakukk jó helyen lesz. A fickó körvonalazta, hogy milyen lesz a nemzetiségi összetétel, de saját magát nagyvonalúan nem mutatta be, ezért ez volt az első kérdésem. Hát. Indiában született, Angliában nevelkedett, aztán kiment Kanadába (az utóbbi kettő állampolgársága van meg neki), de 12 év Japán után ott is van letelepedési engedélye, most meg amúgy itt van. Mixelt nekem egy viszonylag hiteles Pángalaktikus Gégepukkasztót szilvapálinkából, Pernod-ból, Schweppes-ből meg vörösáfonyaléből, aztán megjött az új bérlő (japán-brit) meg az apukája. Bemutatkoztunk neki sorban. Helló, én vagyok a főbérlő. Helló, én vagyok a mostani lakos (lett énekesnő). Helló, én vagyok a couchsurfinges (japán kiugrott filozófiahallgató). Helló, én csak a biciklimet hoztam nyárra. Alig bírtam elköszönni tőlük, pedig a szülők már Kölnnél jártak.

Nekem pedig még rengeteg dolgom volt., főzési és takarítási fronton egyaránt. Ilyenkor hasznos a főiskolán tanult hálótervezés: először meghatározom, melyik tevékenység mennyi ideig tart és minek az előfeltétele, aztán mindehhez hozzárendelek egy prioritást (mi az, amit a szülőknek végképp nem szabad látni, és mi az, ami még elcsúszik alapon), és ez alapján kezdek fénysebességű kapkodásba.

Végül grillezett fokhagymás spárgát kaptak lazacba göngyölve, aztán húsos és vega fasírtot baconös karfiolrizzsel meg bio bazsalikomos paradicsomszósszal, desszertnek meg banános paleocsintát paleo túróval meg eperrel. A tiszta ruhát nem sikerült elpakolni, de a fürdőszoba egész vállalható lett, és még a porszívóval is végigszaladtam. Közben befutott egy üzenet TLA-tól, teljesen őszintén megírtam neki, hogy frászt kaptam, mert azt hittem, megjöttek a szülők, erre visszaírt, hogy relax, rám kíváncsiak, nem a makulátlan lakásra (szokás szerint tökéletes válasz, már várom, mikor jön elő a pszichopata kéjgyilkos énje). Aztán persze kiderült, hogy 16 óra utazás után a szüleim leginkább egy Unicumra kíváncsiak, de azt Jóapám otthon felejtette, így kénytelenek voltunk beérni azzal a decivel, amit még Titi kérésére szállítottam Szófiába, gyomorfertőtlenítési céllal, na meg persze volt még J(ó)féle barackpálesz meg az én kedves máklikőröm, úgyhogy még ezt is sikerült megnyugtatóan rendezni. 

Pénteken a standard turistaútvonalat vettük végig: Cinquantenaire, Maison Antoine, Atomium, aztán be a központba, Grand Place, Manneken Pis, Yaki (Titi kedvenc thai étterme) és Moeder Lambic (miután a Deliriumot a szülők leszavazták a kézműves sörök javára). Ismeretterjesztő célzattal közlöm, hogy a Lambic az közvélekedéssel ellentétben nem báránysör, hanem egy sörprekurzor, spontán fermentációval jön létre a Brüsszel környékén tenyésző "vadon élesztő baktériumok" közreműködésével, és általában újrafermentálják, így jön létre például a jellegzetesen hányásízű Gueuze. A Moeder Lambicban eszméletlen választék van, és jó érzékkel a világos-sötét, könnyű-erős, édes-keserű tengelyek mentén csoportosították az itallapon a teljesen ismeretlen neveket, így a műveletlen alkoholista is megtalálja a számítását. 

Szombaton kimentünk a Flagey piacra, egzotikus kolbászokat meg fenyegetően néző halakat csodálni, délután viszont jött a feketeleves: a pakolás és a lakás előkészítése a másnapi átadásra. Azért belefért még egy séta a Matongé nevezetű... hogy fogalmazzan polkorrekten... kátrányos helyzetű negyedbe, ugyanis ott lehetett lemondani az internetet. Vasárnap délelőtt jöttek az új lakók, egy cseh pár, akik biztos legalább annyira örültek, hogy az eurokrata negyedben lévő szobájukból átköltözhetnek egy egész élhető környéken lévő lakásba, mint amennyire én boldog voltam, hogy egész hosszú időre magam mögött hagyhatom Belgiumot, ráadásul repülnöm se kell hozzá, utána pedig átköltözhetek egy szobába. 

A hazaút egész addig érdekes volt, amíg Belgiumban voltunk, mert addig volt mobilnetem, aztán viszont hál'istennek egybeestek az igényeink Jóapámmal, csak ő bagózás céljából állt volna meg, én meg a benzinkutakon fellelhető ingyér wifi miatt. Amúgy nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy úgy kelljen egy helyben ülnöm, hogy még az agyammal se tudok mit kezdeni. Magyarországon átvettem a vezetést, de addigra meg álmos lettem... egész addig, amíg a J fel nem paprikázott nagyon, és akkor járathattam a fejemben, hogy miért is haragszom rá, így aztán szerencsésen megérkeztünk. 

Nem kell izgulni, tegnap este elkarikáztam hozzá a Majorkába, és megbeszéltük, most már megint szeretem. 

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio