Party harder!

Szombaton fél 12-kor Jóanyám tapintatosan bekopogott, hogy mindjárt jönnek a vendégek, és talán lennék szíves felöltözni meg ilyenek. A vendégek ugyan nagyrészt negyed 3-kor jöttek, de legalább addig is többet voltam láb alatt. Utána többnyire ittunk, a kaja kivételesen nem kapott nagyobb szerepet, mint az emberek, de arról a máglyarakásról, amit az anyám összerakott saját sütésű kalácsból, arról muszáj vagyok megemlékezni. Fotó is készült (ti. azon gyakoroltam a cukorgyöngyöcskékre élesítést), majd felrakom azt is.

Elvileg a névnapom volt, ami évek óta sokkal jobb, mint a szülinapom. Minden egyes ajándékot imádok, el is hoztam mindet, ezért kérdezte meg mind az öt kolléga, hogy mit olvasok, és milyen Huntingtontól "A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása". Nem felvágni akartam, de tényleg nem fért bele a táskámba. Békának ezúton is üzenem, hogy rajta vagyok, már az ágyam mellett van, kiolvasom és visszaadom!

Szóval kaptam egy 48 színű szemhéjfesték-palettát, egy cérnasapkát, egy Story Cubes készletet, csomó fülbevalót, karkötőt meg gyűrűt, egy parfümöt, meg egy szenes szappant. Bónuszként a Kedvesrokon tanácsokkal látott el fotózásilag, amire nagy szükségem is volt, ha valaha el akarnék jutni arra a szintre, hogy előtte fényképezni merjek.

Talán kevés volt a kaja, talán egy tavalyi buli emléke úszott elő hirtelen unokabátyám tudatából, mindenesetre bedobta, hogy süssünk szalonnát. Ez is egy idegen nyelvre lefordíthatatlan intézmény, úgynevezett reália. Mert mennyivel előkelőbb lenne azt mondani, hogy barbecue (franciául szerintem nincs rá külön szó, Belgiumban meg nem is létezik, mert nincs annyi ideig jó idő, hogy akár angolosra meg lehessen sütni egy húst. De ez nem is a maghőmérős/szuvidolós elkészítési mód, hanem füstös, zsíros, hagymás. 

Ezt az illatkombinációt vittem aztán a Garzonba, ahol régebbi franciatanárommal - nevezzük Mystigrinek - volt ivós randink. Mármint én nem tudtam, hogy az lesz, de valamit megérezhettem, mert bölcsésznek öltöztem csíkos zoknival, Jóanyám régi bőrtáskájával és az új, krémszínű cérnasapkával. Nem voltam már szomjas akkor sem, amikor odaértünk, ezért csak egy hosszúlépést kértem, aztán elfogyott Mystigri söre, akkor akartam hozni neki egyet, erre felugrott és hozott még egy hosszúlépést meg egy máklikőrt, aztán elálmosodtam, ő meg azt állította, hogy az Unicum ezt elmulasztja, és akkor már kísérjük le hosszúlépéssel, végül tényleg felélénkültem és akartam még egy máklikőrt, hogy élvezni is tudjam, de ekkor se bírtam én fizetni, végül pedig háromnegyed 4-kor, záróra előtt kértünk gyorsan még egy kört. 

Ezzel együtt nekem 8-kor szólt az ébresztőm, mert 9-re már harci díszben akartam lenni Jóanyámmal ún. együttlét céljából. Gyorsan megemlítettem neki, hogy fantáziáltam arról, hogy egyszer, amikor itthon leszek, pont elcsípünk valami jó darabot a maesteszinhaz.hu-n, és ő rögtön keresett is egyet (megtanult neten kártyával fizetni, és ezért is nagyon büszke vagyok rá!), a Mici néni két életét. Ezt megbeszéltük, aztán elügettem a Café Vianba. 

5 perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem, mert Desirée lecseszerintett, hogy a saját szülinapomról is elkéstem. Még nem volt ott senki. Magányos, sírósan dünnyögő johózást küldtem a Facebookra, erre ki repült rá? A Szöszke, hogy az a kedvenc koktélos helye, meg a Fefe, hogy jé, Pesten vagyok? Végülis csak két napja posztolom szorgalmasan, hogy melyik kocsmában vagyok éppen...

Aztán megjöttek a kalózok is, és hosszú idő óta a legjobb beszélgetést folytattuk, Ramé bökdöste a hasát, hogy felébredjen a gyerek (nem ébredt), boroztunk, villamosoztunk, közben kiderült, hogy megint látnoki blogbejegyzést írtam, ami aztán diplomáciai kavart okozott, végül a Ponyvaregényben zártunk. Desirée elkísért egészen a színházig, megbeszéltük, hogy mikor megyünk Aurialéhoz, aztán búcsút vettünk. Közben Fefével is fixáltam egy randit "Van ma este valami jó buli?" "Csinálunk?" formátumban. Jóanyám persze ettől nem volt valami boldog, de ha egyszer az van, hogy vele 24 órát el tudnék tölteni és még mindig lenne miről beszélni, de másokkal is lenni kell!

Lightos este lévén (semmi nem volt nyitva) Fefével a Kék Lóban ittunk (ő nem alkoholizált, eliramlik az élet), elmondta még egyszer azt a szektaalapító elméletét, amit már hallottam, csak a fülem volt érzéketlen a thai kajától, nagy terveket szőttünk arra nézve, hogyan nem fog ő engem hazahozni Strasbourgból, és hogyan nem jön a Voltra, aztán hazavitt. A hétvége legnagyobb sikerei még csak ezután jöttek. 1) Be tudtam úgy menni, hogy Jóanyám nem ébredt fel, 2) Másnap 20 perc alatt végeztünk Atommal a dokinál, 3) Megjött az új kártyám, az ígért 8-10 helyett 6 munkanap után, és a Citibank közlésével ellentétben nem szeptemberig érvényes, mint a régi, hanem mindjárt 2016-ig. 

Tegnap meg visszajöttem Brüsszelbe, és majd' elhánytam magam a lakásomtól. Akár Jóanyám patikatiszta házához viszonyítok, akár az én lakásom promo-fotóihoz, amit délelőtt szintén végignéztünk, okádék volt tényleg. Villámgyorsan rendbe vágtam, és azon gondolkodtam el, hogy talán mégse a kupitól lesz valami otthonos. 

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio