Az ország, ahol a taxi inti le az utast

Címkék: 

Minden lépésnél érezni Ázsiát. Az első fél órában túltelítődött az összes érzékszervem a taxit átható masszív curryillattal, a rádióban indonézül csicsergő bemondók hangjával meg a tökegyformának tűnő zenékkel, amitől végül az Ubudba vezető út nagy részét átaludtam, bármennyire is kíváncsi voltak az út mentén elsuhanó látványosságokra.

A másik, amiből rögtön tudod, hol vagy, az az infrastruktúra. Máshol szerintem nem neveznék járdának azt, ha egy méteres mélységű árkot változatos domborzatú vörös kőtömbökkel úgy-ahogy befednek, majd ahol nem sikerül, oda gondos kezek pálmaágakat biggyesztenek, fonnyadó vigaszként a pórul jártaknak. A fürdőszobában pedig nincs zuhanykabin, jobban mondva maga a fürdőszoba az. Először azt hittem, azért van pár helyen kiírva, hogy "hot shower", mert nem alapértelmezés, de a második próbálkozásnál szépen bemelegedett. Maga a szoba pedig elképesztően igényes és gyönyörű azért a 24 euróért, amennyibe került (vö. a londoni borzadályhostel 14-ért), és ebben a reggeli és a napi egy termosz tea is benne van. 

Érkezéskor még úgy gondoltam, hogy 30 óra repülőzés után igazán jár nekem egy szundítás, de nem én lennék, ha nem kezdtem volna azonnal zsizsegni. Ebben a városban könnyű is, nem tudsz 5 métert menni az utcán úgy, hogy ne ajánlanának a figyelmedbe valamit. De nem ám szórólaposztogatókra meg reklámtáblákra tessék gondolni, nem ám. A taxisok úgy szólnak utánad, mintha nem direkt nem teremtettél volna szemkontaktust, és nem igyekeznél direkt kerülni a ráutaló magatartást, ideértve a "yes" szó használatát bármilyen kontextusban. Komolyan mondom, értem én, hogy indonéz vendégszeretet, de egy idő után már fárasztóbb két másodpercenként mondogatni felváltva, hogy "no" (erre a válasz az, hogy thank you, mintha kijavítana, hogy ezt illett volna hozzátennem), meg hogy "no, thank you" (erre meg azt mondják, hogy "you're welcome", ami biztos igaz, de most akkor így tettem nekik jót, hogy nem ültem be, mert így tovább folytathatják a traccspartit? A legjobb, amit láttam, egy papírlapos humán verzió volt, az egyik oldalra azt írta: "Nincs szükséged taxira?" majd nemleges válasz esetén szó nélkül megfordította. A másik oldalon az állt: "És holnap?" Mint egy rossz randipartner, aki jó előre lefixálja a következő időpontot is, mert tudja, hogy megtekintés után már nem lesz esélye.

Engem is bepaliztak, de ennek speciel örültem, mert az összes szervezett kiránduláson van Kecak táncműsor, nekem meg nincs kedvem nyugdíjas ausztálokkal főni és drágáért puccos kaját enni csak azért, hogy láthassam. Még jó, hogy szombaton érkeztem, mert ilyenkor minden közösség (ezek amolyan családos kolostorok lehetnek) rendez bemutatót. Amit persze az utcán sóznak rád... Viszont szabad volt fényképezni, és mindenki kapott egy szál virágot a hajába. 

De ez a része tényleg megérte, akár az előtte beiktatott egyórás teljes testmasszázs (vagyis teljestest-masszázs), ami kereken 5 euróba fájt. Egyébként a program is. Nevetséges árak vannak, úgyhogy sok helyen fogom pörgetni a balinéz gazdaságot. 

Szóval a bemutatón a zenét egy csomó férfi szolgáltatja csettegve, kántálva és hangutánozva, illetve néha egész magyar szavakat utánoznak (lehet ebben az ázsiai rokonságban valami), például azzal indítottak, hogy CI-BO-CI-BO, de a két percig ismételgetett "TE-TE-TE-TE"-zésből az egyik fickó mindig egy határozott "TŰ"-vel robbantotta ki őket, általában a főgonosz megjelenésével párhuzamosan. Sokszor elhangzott még az is, hogy "gyagya", de ez lehet, hogy csak Gaga akart lenni helyi tájszólásban. 

 

Ráma és barátja éppen a főgonosszal készülnek megküzdeni. 

Hanumán, akiről elnevezett utcában lakom. Nagy kultusza van itt, ahol sok a majom, bár ha lenne összefüggés, akkor a Szentléleknek eggyel több végtagja lenne. 

 A történet lezárulta után felgyújtottak egy csomó kókuszhéjat, egy lójelmezes alak pedig transzba jött, szétrugdosta, és néha rá is. A végén vált nagyon hitelessé a dolog: két embernek kellett leállítani, lefektetni, valaki az ölébe vette a fejét, egy pap pedig megszórta valami vízzel. 

Bár néhány szót már megtanultam (buka=nyitva, bisnes klas=első osztály, és egyébként az indonézek is bár inkább ne tudnának angolul), persze előfordul az "eszik-e vagy isszák" dilemma, és az a durva, hogy nem csak szavakkal. Például minek nézitek ezt?

Mert én nem jöttem rá, hogy itt mit adnak.

Erről viszont biztosan tudom, hogy karácsonyi dísz (hinduéknál 2 hete volt), és furcsa módon már előzőleg is az jutott eszembe a kis szalma lógókákról, hogy én ezt leginkább karácsonykor tenném ki.

És lépten-nyomon minden szobrot kockás szarongba öltöztetnek és napernyőt tesznek a feje fölé.

Kivéve a békát, ő anélkül is boldog.

Itt viszont semmi pénzért nem tetováltatnék. NC egyik haverjára is majdnem azt írták, hogy BLÚZ.

Hozzászólások

Egy kis segítség: nem tudják kiejteni az f és v betűket, helyette p-t mondanak. Ezért ha azt ajánlják, elvisznek egy copy-plantationre, ne végtelen fénymásoló-mezőket várj, és a 31% up sem azt jelenti, hogy neked drágábban akarják adni!:) Egy idő után rááll az ember füle, és egész jól lehet dekódolni!

Ez nekünk kimaradt, és csak itthon jöttem rá, hogy a 3-4 féle tánc közül ez az egy érdekelt volna:(

Bár tegnap pont a fordítottjával volt dolgom: az istennek nem értettem, miért kérdezi a masszőr, hogy elég-e a "brészer", aztán rájöttem, hogy "pressure"-re gondol. Tragédia, hogy nekem elvileg ez lenne a szakmám.

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio