Negyedszázad

------vigyázat,közhely következik!-------------

Olyan gyorsan elrepülnek mindig ezek a magyarországi hétvégék! Úgy, hogy nem is mindig rohanok, például ma délelőtt is csak lógatom itthon a lábam, megválaszolgatom egyenként a szülinapi képeslapokat Facebook-üzeneteket, intézkedem, élvezem, hogy vezetékes telefonról hívhatok fel kék számokat, egyszóval perverz örömöknek élek. 

---------közhelynek remélhetőleg vége----------------------

 

Végül hazaértem csütörtökön. Másnap délután értem jött J barát, aki aztán egészen éjjel kettőig abszolút szuper volt. Ezúton is szeretnék neki virtuálisan szobrot emelni. Egyúttal valahova a szobor talapzatára leszögezném, hogy nem vagyunk együtt, hiába vagyunk együtt aranyosak, hiába beszélgetünk állandóan és hiába harapom meg néha játékosan a fülét. Ööö... Csak azért, mert NC állítólag azért nem mert megölelni, nehogy féltékennyé tegye J-t. Zwack nem volt ilyen félénk.  Nagy egymásra találások voltak: én csak benyögtem, hogy kit hogy hívnak a blogomban, és máris felcsillantak a szemek: "Te vagy a J?" - kiáltott fel Asma. "Jaj, te vagy Ninike!" - vigyorgott NC. 

Szombaton fél 7-kor felébredtem, alighanem az alkohol utáni szomjúságra. Rögvest megkóstoltam a Pannitól kapott málnás sencha teát (kicsit képzavaros címkéje van: "Café Frei/Zöld Teák/Fehér tea"), és ekkor írtam meg Facebookra, hogy "ajándékot iszom, ajándékot viselek, és ajándékot fogok alighanem olvasni is". Tényleg bőkezű volt a tisztelt társaság, és már elég jól sikerült elhinteni körükben, hogy milyesmi dolgokat szeretek én. Tea, Lush, elvetemült/lila/kalózos cuccok. Kaptam még egy csudás kis pénztárcát, van benne külön rekesz forintnak és eurónak (fémben és papírban is!). Ninike persze nem tagadta meg önmagát: egy piros babydollt meg egy tangát hozott. XNX pedig "Hoztam neked gazt" - felkiáltással nyújtott át egy csokor gerberát. 

A hétvége további része a családé volt. Én főztem, de a vártnál jobb eredménnyel. A Nosalty jó barát, onnan vettem receptet sörkiflihez, kávés-mogyorós habcsókhoz, sörben sült malachoz, tzatzikihez és káposztasalátához, a fenyőmagos rizs, a grillpác, a hummusz meg a sütőtökleves már csuklóból megy, és még Jóanyám is beszállt egy borsóleves és egy mákos almatorta erejéig. Szinte minden elfogyott, vagy keveset csináltunk, vagy jó volt. 

Volt egy kisebb kavar, mert a másfél unokaöcsémnek hokiedzésre kellett volna mennie. Egy idő után már az egész család menni akart, csak ő nem, úgyhogy végül a tespedés és zabálás mellett döntött a köz. Addigra már átfutott a lelki szemeim előtt egy fényújság "Legközelebb csak dobjátok le az ajándékot, mi meg összekészítjük a Kajás Szatyrokat és mehettek" felirattal, de erre végül nem volt szükség. Persze volt Kajás Szatyor, és persze volt ajándék is. 

Kaptam egy gyönyörűséges, meleg színű, narancs-piros jógamatracot. Még egy jó nagy OM is bele van préselve, csak hogy ha már nagyon szenvedek a bikramon, legyen mit mantrázni. Meg még teát, bögrét, kandiscukrot. Egy kiküldetésre való ékszerhordó tasakocskát, megtöltve jóféle muranói üveggel. Egy japán lakkdobozkát, ezüstszínű igazgyöngy fülbevalóval, lánccal meg karkötővel (honnan tudtam vajon, hogy szürkét kell felvennem? vagy csak az vezérelt, hogy Nagymedve ezüstösnek nevezte a szememet?). Egy csomó biciklis kelléket: egy angyali, arasznyi hosszú pumpát, ami Gitane-hoz és Gyalogkakukkhoz is jó, és 9 barig ér, egy kulacsot és egy olyan lámpát, amiből már J is adott nekem kettőt, csak lemerültek a gazok. Lett egy felkelő napos laptoptokom, amiből kemény 200 forint ment a japán újjáépítésre is. Meg rászokott a család, hogy nekem alkoholt is lehet adni, feltéve, hogy az eperbor, vagy szétlocsolandó másfél literes pezsgő. Nyami!

Este még kicsit becsíptünk a szülőkkel habzóborból, aztán jóleső érzéssel lefeküdtem... és megint fél 7-kor ébredés, megint szomjas... ááá.

Viszont hazafelé történt a géppel egy kis baleset: úgy örültem, hogy nem kell a Flibco busz gyomrába beraknom a bőröndöt, hogy nem is gondoltam arra: ha a felső tárolóba teszem, onnan bizony egy fékezés padlóra küldheti. Aha. Volt egy wifi adapterem beépítve. Most van egy külső, de áprilisban tervezem megcsináltatni. Addigra... csak reménykedek, de hátha meglesz a tabletem! Persze csak ha jó indikátor az, hogy a bírálóbizottság két tagja is megköszöntött, sőt, az egyik Facebookon azt írta, hogy tetszett neki a prezim, és hogy reméli, találkozunk Balin...

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio