Antwerpen, te quiero MAS

Ma pótoltam, amit a múltkor nem sikerült megnézni Antwerpenben, és még annyira nem tudom, hogy mit mondjak.

Hogy egy jó hírrel kezdjem, amitől biztos a J. is büszke lesz rám (mert persze a legfontosabb dolgokat már megint a blogomból fogja megtudni, mit csináljak, ha egyszer a hangjának maszkulin varázsa olyan hatással van rám, hogy a Skype-on a nevemet is elfelejtem, nem hogy mit akartam neki mindenképpen elmondani): shoppingundorom lett. Bemegyek, értitek, egy boltba, gyönyörűbbnél gyönyörűbb felsők 5 euróra leárazva, szinte könyörögnek, hogy vigyem őket haza, én meg csak úgy félszívvel turkálok köztük, aztán ami véletlenül tetszik, azt sincs kedvem felpróbálni, de ha már nagy nehezen kiveszem és eveznék vele a próbafülke felé, akkor meg félúton rájövök, hogy semmi szükségem rá. Asszem, ez már a vég: a fogyasztói csömör.

Persze azért olyan nagy baj nincs, a Lolly Pop-up Store-ban (kábé mint a WAMP, csak ez több hétig tart) sikerült jó sok pénzt elvernem. Holnap szülinapra vagyok hivatalos, és már megint gyakorlatilag ismeretlennek kell ajándékozni, úgyhogy biztosra mentem, virágos kézműves bizbasszal lánynál csak nyerő lehetek. Persze nem álszentkedem: magamat is megleptem egy vastag ezüstdrótra horgolt nyakékkel meg három makkal (nemröhög): egy medál, kettő fülbevaló. 

Ezután a divatmúzeum következett, ahol rögvest az egyetlen utcaképes sapkámmal áldoztam az öltözködés oltárán: jól ott felejtettem a szekrényben, és valami utolsó tolvaj senkiházi kedves jól szituált nyugat-európai magával vihette, mert kétszer is visszamentem és a telefonszámomat is felírtam a pénztárosnak, de semmi. Akinek az én kb. nyolcéves, viharvert fekete kordbársonyom kellett, amit Ramétól kaptam egy bazi nagy kővel cipősdobozba csomagolva, és amiben az a kép készült, amivel S. úr szerint megkezdődött a felnőtté válásom... á, száradjon le a keze, aki elvitte, ennyi. 

Ez az ijesztő bácsi Walter Van Beirendonck, és nagyon furcsa ruhákat tervez. Mondhatnám azt is, hogy ronda, hordhatatlan és a művészeti maszturbáláson kívül semmire nem jó, de... csak meg kell szokni. Még valami koncepció is kisejlik némelyikből.

Ez például felfújható kockahas, minden légkamra megvan hozzá.

 

Ez nem lett jó kép, de az a lényeg, hogy mindennek van zseb: fegyvernek, kondomnak, virágnak, dildónak. Egyébként a bácsi természetesen meleg, és foglalkoztatja az űrlények tudatlansága a hülye földi szokásokkal kapcsolatban, a szépségideálok (csinált például mellszőrzettel díszített pólót, hátán "finally chesthair" felirattal, és tartott divatbemutatót mackós modellekkel) és az olyan közhelyes globális problémák, amik minden celebet illik, hogy foglalkoztassanak (összefoglaló néven: világbéke). 

Nem kisebb kuncsaftjai voltak, mint a U2. A godzillás jelmezt Bonónak tervezte, de nem hiszem, hogy színpadon viselte volna. Mindenesetre eléggé rock and roll. Sokáig dolgozott a Mustangnak, de az akkori dolgai fele annyira se érdekesek és humorosak, mint a későbbiek. A falka kedvéért külön megjegyzem, hogy a BDSM-világban is eléggé otthon volt, sok a latex, a műbroki meg az álarc.

Ez egy olyan bemutató volt, aminek földi halandó számára is érthető koncepciója van! Mármint persze, ha leírva látja az ember. Ezek a ruhák kifordított változatai. A normál oldaluk teljesen uncsi. Ezek a karakterek (Mr.Greedy, Mr.Rainbow, Miss Amazon) a terrorizmust, a fogyasztói társadalom szépségideálját, az USA dominanciáját és más rondaságokat jelenítenek meg, és a show közben a modellek egyszer csak kifordították a ruhát. Szerintem ez ötletes, és ha mást nem, a figyelmet biztos felkelti.

Pop-art önarckép. Falloszok mindenhol, ez a másik jellegzetessége. Meg a "Majfa", azaz, gondolom, májusfa, Vankóné Dudás Juli alkotása hatalmas méretben a falon. Magyarok is mindenhol.

Még egy múzeumot terveztem be mára: a MAS-t. Faheemot ez se érdekelte túlságosan, pedig tulajdonképpen voltak benne flamand festők. Ami idegesítő volt: hogy minden felirat hollandul volt, a beígért QR kódok, amikkel idegen nyelven is le lehetett volna tölteni a szövegeket, hol hiányoztak, hol meg túl sötét volt, hogy be lehessen őket szkennelni. De nem panaszkodom, végre egy hely, ahol lehet fényképezni.

"- Herkules, etesse meg Diomédészt! - Mivel? - A lovaival, uram."

Ramé! Csinál ilyet egy ló?

Oda nézzetek! Szemben ott egy tévé. Ne nézzetek oda!

Isteni összeállítás. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor az egyik videoinstalláció váratlanul magyarul szólalt meg (holland felirattal...). Ez volt Soós Jóska, a Belgiumba szakadt magyar sámán.

Az interakciót minden kiállítás végén megteremtették valahogy. Itt például ima-postitokat lehetett felcsíptetni.

Ez meg nagyon édes volt. Egy csomó ilyen madzag lógott, és kiírták (hollandul, de ezt speciel meg tudtam fejteni), hogy ha hiszel a túlvilági életben, akkor egy fehér, ha nem, akkor egy piros madzagra kössél csomót (bonyolították még a feltételrendszert, de a néderlandisztikatudásom nagyjából eddig terjedt). Erre valaki csinált egy ilyet.

Művészkedéseim az épület sajátságos struktúrájának köszönhetően:

 

Ez a kép pedig egyszerűen imádatos:

Szerinted?

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio