Szolgálati közlemény, és tudom, a k. anyámat

Az a helyzet, hogy több okból sem írtam egy hónapig. Nem mintha nem történt volna semmi (mindjárt beszámolok mindenről), csak valahányszor idejöttem, rájöttem, hogy nincs kedvem írni, mert maximum egy okoskodó kommentet fogok rá kapni. Úgy döntöttem, hasonlóan a régi Mensa-listához, itt sem járja, hogy azért ne írjanak rá az emberek (ez esetben ugyan csak én), mert elveszik a kedvüket a várható reakciók. Úgyhogy mostantól nem lehet kommentelni az új bejegyzéseknél. A nagy részetek úgyis tudja, hol talál, aki meg nem, annak figyelmébe ajánlom a "vitorlák mögött" menüben a piros palackot.

Akkor most megyek, és összepakolom az életemet

Címkék: 

Vannak néha konvergenciapillanatok. Amikor úgy érzem, az életem összes addigi fontos* eseménye erre fut ki, ebben sűrűsödik össze. Az első, az egyértelmű, ordító, vízválasztó pillanat a szabadúszóvizsgám volt 2011. szeptember... ööö. 7-én? Vagy 9? Mindegy. Most megnéztem, csütörtök volt, nyolcadika. Mindegy.

Mocsok mochik meséi

Nem, még mindig nem hagytam itt a blogot.

Idén megjártam Japánt. Igazából már régóta tervben volt, de úgy, ahogy ezek nálam lenni szoktak, szóval egy csomó tervem van, amiket egy tetszőleges esemény (amit Jelnek tekintek) elindíthat az (általában igen rövid határidejű) megvalósítás útjára lökhet. Ebben az esetben egy 300 fontos (!) repjegy volt a kiváltó ok, amit Sz talált az Expedián. Jó, jó, Aeroflot, amiről azt kell tudni, hogy nem viccből SU a kódja, de végülis elvinni elvisz, kaját meg viszünk mi. Kell. Nagyon rossz a kaja. Tényleg.

Hej Kanári, Kanári

Átmentem utazósblogba. Mit van mit tenni, én igazán szeretnék egy helyben ülni, de mindig adódik valami. Ha nem munka, akkor mensás program, ha az sem, akkor a dán Juan csinál valamit. Most például a Kanári-szigeteken járnak, és ott maradtak annyi ideig veszteg, hogy érdemes volt repjegyet venni.

A szigetről annyit kell tudni, hogy az időjárás teljesen bipoláris. A tengerparton ez fogad:

Subidubi Abu Dhabi

Ez is igazából még decemberi téma, csak betegeskedett a blogom (időközben a J megszerelte, hurrá J!). A dán Juannal gyűjtjük az országokat, tizediknek okosan az Egyesült Arab Emírségeket választottuk. Miért ne, semmi se korbácsolja fel jobban a vágyat*, mint ha az utcán max. egymás kezét foghatjuk, és komolyan elgondolkodtunk rajta, hogy veszünk kamu jegygyűrűket. Ide is azért mentünk volna, mert lett volna ismerős, aztán kiderült, hogy akkor pont nem lesznek ott, így kénytelenek voltunk más szállás után nézni. 

Akróhétvége

Címkék: 

Az úgy volt, hogy pénteken mentem a piszmológushoz, utána a Mensa-irodában volt ölelkezés*, és utána jutott még eszembe, hogy bor SIG is van aznap este. Ennek megfelelően illuminati értem haza éjjel 2-re, utána még párkapcsolatot kellett menteni, szóval reggel 5-kor köszöntem el a kedvestől, hogy lassan mivan. Az óra 7-re volt állítva.

Nem mosunk bugyit, hogy tiszta

Ha már úgy alakult az élet, hogy kéthavonta kapok esélyt megújítani a barnaságomat, ezúttal legalább köveket is néztem közben. 

Még tavaly beneveztem egy csak csajos vitorlázásra. Ez úgy kezdődött, hogy egy kanadai (izraeli-román) csaj feltette a Facebookon egy utazós csoportba, hogy embereket keres egy ilyen úthoz. Ők már öten voltan (iráni-kanadai, hongkongi-kanadai, tajvani-kanadai, meg egy rendes uncsi amerikai), és kerestek még három embert. Komoly casting után én lettem az egyik.

Oldalak

Feliratkozás Raya naplója RSS csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio